A zsoltárok könyve 130

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!	1 ωδη των αναβαθμων τω δαυιδ κυριε ουχ υψωθη μου η καρδια ουδε εμετεωρισθησαν οι οφθαλμοι μου ουδε επορευθην εν μεγαλοις ουδε εν θαυμασιοις υπερ εμε
2 Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre.	2 ει μη εταπεινοφρονουν αλλα υψωσα την ψυχην μου ως το απογεγαλακτισμενον επι την μητερα αυτου ως ανταποδοσις επι την ψυχην μου
3 Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted?	3 ελπισατω ισραηλ επι τον κυριον απο του νυν και εως του αιωνος
4 Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged.
5 Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában; várja
6 lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt,
7 várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás.
8 Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.