A zsoltárok könyve 114

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 ALLELUJA! Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül,	1 Alleluja. Dilexi, quoniam exaudiet Dominus vocem orationis meæ.
2 Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma.	2 Quia inclinavit aurem suam mihi, et in diebus meis invocabo.
3 Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott.	3 Circumdederunt me dolores mortis ; et pericula inferni invenerunt me. Tribulationem et dolorem inveni,
4 Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai.	4 et nomen Domini invocavi : o Domine, libera animam meam.
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál?	5 Misericors Dominus et justus, et Deus noster miseretur.
6 Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok?	6 Custodiens parvulos Dominus ; humiliatus sum, et liberavit me.
7 Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt,	7 Convertere, anima mea, in requiem tuam, quia Dominus benefecit tibi :
8 aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává.	8 quia eripuit animam meam de morte, oculos meos a lacrimis, pedes meos a lapsu.
	9 Placebo Domino in regione vivorum.