A zsoltárok könyve 103

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét.	1 Davidov. Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, i sve što je u meni, sveto ime njegovo!
2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit.	2 Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, i ne zaboravi dobročinstva njegova:
3 Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet;	3 on ti otpušta sve grijehe tvoje, on iscjeljuje sve slabosti tvoje;
4 Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.	4 on ti od propasti čuva život, kruni te dobrotom i ljubavlju;
5 Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod.	5 život ti ispunja dobrima, k’o orlu ti se mladost obnavlja.
6 Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.	6 Jahve čini pravedna djela i potlačenima vraća pravicu,
7 Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit.	7 Mojsiju objavi putove svoje, sinovima Izraelovim djela svoja.
8 Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú.	8 Milosrdan i milostiv je Jahve, spor na srdžbu i vrlo dobrostiv.
9 Nem tartja meg haragját mindvégig, és nem fenyeget örökké.	9 Jarostan nije za vječna vremena niti dovijeka plamti srdžba njegova.
10 Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.	10 Ne postupa s nama po grijesima našim niti nam plaća po našim krivnjama.
11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.	11 Jer kako je nebo visoko nad zemljom, dobrota je njegova s onima koji ga se boje.
12 Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.	12 Kako je istok daleko od zapada, tako udaljuje od nas bezakonja naša.
13 Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.	13 Kako se otac smiluje dječici, tako se Jahve smiluje onima što ga se boje.
14 Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.	14 Jer dobro zna kako smo sazdani, spominje se da smo prašina.
15 Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága,	15 Dani su čovjekovi kao sijeno, cvate k’o cvijetak na njivi;
16 de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik.	16 jedva ga dotakne vjetar, i već ga nema, ne pamti ga više ni mjesto njegovo.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit,	17 Al’ ljubav Jahvina vječna je nad onima što ga se boje i njegova pravda nad sinovima sinova,
18 akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.	18 nad onima što njegov Savez čuvaju i pamte mu zapovijedi da ih izvrše.
19 Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik.	19 Jahve u nebu postavi prijestolje svoje, i kraljevska vlast svemir mu obuhvaća.
20 Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok.	20 Blagoslivljajte Jahvu, svi anđeli njegovi, vi jaki u sili, što izvršujete naredbe njegove, poslušni riječi njegovoj!
21 Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek.	21 Blagoslivljajte Jahvu, sve vojske njegove, sluge njegove koje činite volju njegovu!
22 Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!	22 Blagoslivljajte Jahvu, sva djela njegova, na svakome mjestu vlasti njegove: blagoslivljaj Jahvu, dušo moja!