A zsoltárok könyve 103

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét.	1 David. Benedic, anima mea, Domino, et omnia, quae intra me sunt, nomini sancto eius.
2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit.	2 Benedic, anima mea, Domino et noli oblivisci omnes retributiones eius.
3 Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet;	3 Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis, qui sanat omnes infirmitates tuas;
4 Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.	4 qui redimit de interitu vitam tuam, qui coronat te in misericordia et miserationibus;
5 Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod.	5 qui replet in bonis aetatem tuam: renovabitur ut aquilae iuventus tua.
6 Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.	6 Faciens iustitias Dominus et iudicium omnibus iniuriam patientibus.
7 Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit.	7 Notas fecit vias suas Moysi, filiis Israel adinventiones suas. -
8 Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú.	8 Miserator et misericors Dominus, longanimis et multae misericordiae.
9 Nem tartja meg haragját mindvégig, és nem fenyeget örökké.	9 Non in perpetuum contendet neque in aeternum irascetur.
10 Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.	10 Non secundum peccata nostra fecit nobis neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.
11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.	11 Quoniam, quantum exaltatur caelum a terra, praevaluit misericordia eius super timentes eum;
12 Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.	12 quantum distat ortus ab occidente, longe fecit a nobis iniquitates nostras.
13 Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.	13 Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se.
14 Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.	14 Quoniam ipse cognovit figmentum nostrum, recordatus est quoniam pulvis sumus.
15 Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága,	15 Homo: sicut fenum dies eius, tamquam flos agri sic efflorebit.
16 de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik.	16 Spirat ventus in illum, et non subsistet, et non cognoscet eum amplius locus eius.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit,	17 Misericordia autem Domini ab aeterno et usque in aeternum super timentes eum; et iustitia illius in filios filiorum,
18 akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.	18 in eos, qui servant testamentum eius et memores sunt mandatorum ipsius ad faciendum ea.
19 Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik.	19 Dominus in caelo paravit sedem suam, et regnum ipsius omnibus dominabitur.
20 Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok.	20 Benedicite Domino, omnes angeli eius, potentes virtute, facientes verbumillius in audiendo vocem sermonum eius.
21 Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek.	21 Benedicite Domino, omnes virtutes eius, ministri eius, qui facitis voluntatem eius.
22 Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!	22 Benedicite Domino, omnia opera eius, in omni loco dominationis eius. Benedic, anima mea, Domino.