Jób könyve 36

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:	1 Addens quoque Eliu, hæc locutus est :
2 »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;	2 Sustine me paululum, et indicabo tibi : adhuc enim habeo quod pro Deo loquar.
3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.	3 Repetam scientiam meam a principio, et operatorem meum probabo justum.
4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.	4 Vere enim absque mendacio sermones mei, et perfecta scientia probabitur tibi.
5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!	5 Deus potentes non abjicit, cum et ipse sit potens :
6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;	6 sed non salvat impios, et judicium pauperibus tribuit.
7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.	7 Non auferet a justo oculos suos : et reges in solio collocat in perpetuum, et illi eriguntur.
8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,	8 Et si fuerint in catenis, et vinciantur funibus paupertatis,
9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,	9 indicabit eis opera eorum, et scelera eorum, quia violenti fuerunt.
10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.	10 Revelabit quoque aurem eorum, ut corripiat : et loquetur, ut revertantur ab iniquitate.
11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.	11 Si audierint et observaverint, complebunt dies suos in bono, et annos suos in gloria :
12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.	12 si autem non audierint, transibunt per gladium, et consumentur in stultitia.
13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,	13 Simulatores et callidi provocant iram Dei, neque clamabunt cum vincti fuerint.
14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.	14 Morietur in tempestate anima eorum, et vita eorum inter effeminatos.
15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.	15 Eripiet de angustia sua pauperem, et revelabit in tribulatione aurem ejus.
16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.	16 Igitur salvabit te de ore angusto latissime, et non habente fundamentum subter se : requies autem mensæ tuæ erit plena pinguedine.
17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!	17 Causa tua quasi impii judicata est : causam judiciumque recipies.
18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!	18 Non te ergo superet ira ut aliquem opprimas : nec multitudo donorum inclinet te.
19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,	19 Depone magnitudinem tuam absque tribulatione, et omnes robustos fortitudine.
20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!	20 Ne protrahas noctem, ut ascendant populi pro eis.
21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!	21 Cave ne declines ad iniquitatem : hanc enim cœpisti sequi post miseriam.
22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!	22 Ecce Deus excelsus in fortitudine sua, et nullus ei similis in legislatoribus.
23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’	23 Quis poterit scrutari vias ejus ? aut quis potest ei dicere : Operatus es iniquitatem ?
24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!	24 Memento quod ignores opus ejus, de quo cecinerunt viri.
25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.	25 Omnes homines vident eum : unusquisque intuetur procul.
26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.	26 Ecce Deus magnus vincens scientiam nostram : numerus annorum ejus inæstimabilis.
27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,	27 Qui aufert stillas pluviæ, et effundit imbres ad instar gurgitum,
28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.	28 qui de nubibus fluunt quæ prætexunt cuncta desuper.
29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,	29 Si voluerit extendere nubes quasi tentorium suum,
30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,	30 et fulgurare lumine suo desuper, cardines quoque maris operiet.
31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.	31 Per hæc enim judicat populos, et dat escas multis mortalibus.
32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;	32 In manibus abscondit lucem, et præcepit ei ut rursus adveniat.
33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.	33 Annuntiat de ea amico suo, quod possessio ejus sit, et ad eam possit ascendere.