Jób könyve 36

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:	1 Prosiguió Elihú y dijo:
2 »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;	2 Espera un poco, y yo te instruiré, pues todavía hay palabras en favor de Dios.
3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.	3 Voy a llevar muy lejos mi saber, y daré la razón a mi Hacedor.
4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.	4 En verdad, no son mentira mis palabras, un maestro en saber está contigo.
5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!	5 Dios no rechaza al hombre íntegro,
6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;	6 ni deja vivir al malvado en plena fuerza. Hace justicia a los pobres,
7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.	7 y no quita al justo su derecho. El puso a los reyes en el trono, para siempre los asienta, mas se engríen,
8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,	8 y él los amarra con cadenas, y quedan presos en los lazos de la angustia.
9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,	9 Entonces les pone su obra al descubierto y sus culpas nacidas del orgullo.
10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.	10 A sus oídos pronuncia una advertencia, y manda que se vuelvan de la iniquidad.
11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.	11 Si escuchan y son dóciles, acaban sus días en ventura y en delicias sus años.
12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.	12 Si no escuchan, pasan el Canal, y expiran por falta de cordura.
13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,	13 Y los obstinados que imponen la cólera y no piden auxilio cuando él los encadena,
14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.	14 mueren en plena juventud, y su vida en la edad juvenil.
15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.	15 El salva al pobre por su misma pobreza, por la miseria el oído le abre.
16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.	16 También a ti te arrancará de las fauces de la angustia. Antes gozabas de abundancia sin límites, la grasa desbordaba de tu mesa.
17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!	17 Mas no hacías justicia de los malos, defraudabas el derecho del huérfano.
18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!	18 Procura, pues, que no te seduzca la abundancia, ni el copioso soborno te extravíe.
19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,	19 Haz comparecer al rico como al que nada tiene, al débil como al poderoso.
20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!	20 No aplastes a aquellos que te son extraños, para encumbrar en su puesto a tus parientes.
21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!	21 Guárdate de inclinarte hacia la iniquidad, que por eso te ha probado la aflicción.
22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!	22 Mira, Dios es sublime por su fuerza, ¿quién es maestro como él?
23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’	23 ¿Quién le señaló el camino a seguir? ¿quién le diría: «Has hecho mal»?
24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!	24 Acuérdate más bien de ensalzar su obra, que han cantado los hombres.
25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.	25 Todo hombre la contempla, el hombre la mira desde lejos.
26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.	26 Sí, Dios es grande y no le comprendemos, el número de sus años es incalculable.
27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,	27 El atrae las gotas de agua, pulveriza la lluvia en su vapor,
28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.	28 que luego derraman las nubes, la destilan sobre la turba humana.
29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,	29 ¿Quién además comprenderá el despliegue de la nube, los fragores de su tienda?
30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,	30 Ved que despliega su niebla por encima cubre las cimas de los montes.
31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.	31 Pues por ellas sustenta él a los pueblos, les da alimento en abundancia.
32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;	32 En sus manos el rayo levanta y le ordena que alcance su destino.
33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.	33 Su trueno le anuncia, la ira se inflama contra la iniquidad.