Jób könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.	1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.
2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.	2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.
3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.	3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.
4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.	4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.
5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.	5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.
6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.	6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.
7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.	7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.
8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.	8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.
9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.	9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.
10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!	10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!
11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,	11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,
12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.	12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.
13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’	13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’
14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.	14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.
15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.	15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.
16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,	16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,
17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!	17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!
18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;	18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;
19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.	19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.
20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.	20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.
21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,	21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,
22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!	22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!