Jób könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.	1 Estos tres hombres dejaron de responder a Job, porque él estaba convencido de su justicia.
2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.	2 Entonces se encendió la ira de Elihú, hijo de Baraquel, el buzita de la familia de Ram. Su ira se encendió contra Job, porque él pretendía ser más justo que Dios.
3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.	3 Y su ira se encendió también contra sus tres amigos, porque no habían encontrado una respuesta, con lo cual condenaban a Dios.
4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.	4 Mientras ellos hablaban con Job, Elihú se había mantenido a la expectativa, porque ellos tenían más edad que él.
5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.	5 Pero al ver que estos tres hombres se habían quedado sin respuesta, se llenó de indignación.
6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.	6 Entonces Elihú, hijo de Baraquel, el buzita, tomó la palabra y dijo: Yo soy muy joven todavía y todos ustedes son ancianos; por eso me sentí intimidado, temeroso de exponerles mi saber.
7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.	7 Yo pensaba: «Que hable la edad, que los muchos años enseñen la sabiduría».
8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.	8 Pero es el espíritu que hay en el hombre y el soplo del Todopoderoso, el que lo hace inteligente:
9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.	9 no son los viejos los más sabios, ni los ancianos comprenden lo que es recto.
10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!	10 Por eso les digo: «Escúchenme, también yo expondré mi saber».
11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,	11 Yo esperaba que ustedes hablaran, prestaba oído a sus razonamientos; mientras trataban de expresarse,
12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.	12 fijaba mi atención en ustedes. Pero no hay nadie que haya refutado a Job, ninguno de ustedes respondió a sus palabras.
13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’	13 No digan, entonces» «Hemos hallado la sabiduría; es Dios el que nos instruye, no un hombre».
14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.	14 No voy a dirigir palabras como esas, no voy a responder como lo hacen ustedes.
15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.	15 Han quedado consternados, no han vuelto a responder; se han quedado sin palabras.
16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,	16 ¡Y esperé bastante! Si ellos no hablan, si se quedan allí y no responden más,
17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!	17 yo también recitaré mi saber.
18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;	18 Porque las palabras bullen dentro de mí, el espíritu me impulsa en mi interior.
19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.	19 Mi pecho es como un vino que no tiene salida y hace estallar los odres nuevos.
20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.	20 Quiero hablar para desahogarme, abriré mis labios y responderé.
21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,	21 No tomaré partido por nadie, no adularé a ningún hombre.
22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!	22 Porque yo no sé lo que es adular: si lo hiciera, pronto me llevaría mi Creador.