Jób könyve 31

¹ Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.

² És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?

³ Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!

⁴ Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?

⁵ Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?

⁶ Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!

⁷ Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?

⁸ Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!

⁹ Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?

¹⁰ Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!

¹¹ Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,

¹² tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.

¹³ Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?

¹⁴ Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?

¹⁵ Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?

¹⁶ Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?

¹⁷ Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?

¹⁸ – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –

¹⁹ Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,

²⁰ és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?

²¹ Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?

²² Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!

²³ Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.

²⁴ Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!

²⁵ Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?

²⁶ Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?

²⁷ És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?

²⁸ Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!

²⁹ Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?

³⁰ Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.

³¹ Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’

³² – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –

³³ Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?

³⁴ Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?

³⁵ Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,

³⁶ hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!

³⁷ Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!

³⁸ Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?

³⁹ Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?

⁴⁰ Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.