Livre de Job 4

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Élifaz de Téman prit alors la parole:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 Si nous tentons de te parler, voudras-tu? Mais qui pourrait se taire?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Vois, tu as prêché à bien des gens, tu rendais la force à celui qui abandonne,	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 tes mots remettaient sur pied celui qui trébuche, tu affermissais les genoux qui fléchissent.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Et puis, quand vient ton tour, tu faiblis, lorsque c’est toi qui es frappé, tu t’effondres!	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Ne dois-tu pas compter sur ton respect du droit, ta vie parfaite n’est-elle pas ta raison d’espérer?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Rappelle-toi: quand donc un innocent a-t-il péri? Où a-t-on vu des hommes droits disparaître?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 J’ai observé ceux qui font le mal: ceux qui sèment le mal sont ceux qui le récoltent.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 Le souffle de Dieu les balaie, le vent de sa colère les anéantit.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Le lion rugit, le léopard donne de la voix, mais au fauve on lui brise les dents.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne vont à l’aventure.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Une révélation secrète est venue jusqu’à moi, mon oreille a perçu son écho furtif.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 Au milieu de fantasmes entrevus dans la nuit à l’heure où le sommeil s’empare des humains,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 je fus pris de frayeur jusqu’à en trembler: tous mes os en ont été secoués.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Un souffle alors passa sur mon visage, qui fit se hérisser tous les poils de mon corps.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Quelqu’un était là, je n’ai rien reconnu; c’était une forme devant mes yeux. Un silence, puis j’entends une voix:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 “Un humain sera-t-il juste devant Dieu? quel homme sera pur pour Celui qui l’a fait?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Si Dieu ne se fie pas à ses serviteurs, et même dans ses anges trouve l’erreur,	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 que dire de ceux qui vivent en demeures d’argile, dont les bases même ne sont que poussière et qu’on écrase tout net, comme un insecte?	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 Entre matin et soir on les a détruits, sans crier gare, ils disparaissent à jamais.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 On leur a dépiqué leur tente, et ils sont morts avant d’avoir compris.”	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.