Giobbe 4

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Allora Elifaz di Teman prese la parola e disse:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 "Oseremo rivolgerti la parola? Tu sei depresso! Eppure chi potrebbe trattenere il discorso?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Vedi, tu facevi la lezione a molti e ridavi vigore a mani inerti.	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 Le tue parole sostenevano i vacillanti e rinfrancavano le ginocchia che si piegavano.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Ma ora che tocca a te, sei depresso; ora che il colpo ti raggiunge, ne sei sconvolto.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 La tua pietà non era forse la tua fiducia, e l'integrità della tua condotta, la tua speranza?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Rammenta, dunque: quale innocente è mai perito? E dove si son visti i giusti sterminati?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Per quanto ho costatato, coloro che coltivano malizia e seminano miseria, mietono tali cose.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 Periscono a un soffio di Dio e sono annientati a un alito della sua ira.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Il ruggito del leone, le urla della belva e i denti dei leoncelli sono frantumati.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Muore il leone per mancanza di preda, e i piccoli della leonessa devono disperdersi.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Ora mi fu detta furtivamente una parola, e il mio orecchio ne carpì il mormorìo,	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 tra i fantasmi di visioni notturne, quando il letargo cade sugli uomini.	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 Un terrore mi prese e uno spavento che fece tremare tutte le mie ossa.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Un vento mi passò sulla faccia, e mi si rizzarono i peli della carne.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Uno stava in piedi, non ne distinguevo l'aspetto, solo una figura apparve ai miei occhi; poi udii una voce sommessa:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 "Può l'uomo essere giusto davanti a Dio, o un mortale essere puro davanti al suo creatore?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Vedi, egli non si fida nemmeno dei suoi servi, e nei suoi messaggeri riscontra difetti;	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 quanto più in coloro che abitano case di fango, i cui fondamenti si trovano nella polvere e sono corrosi dal tarlo!	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 Dall'alba alla sera sono ridotti in polvere, senza che nessuno lo avverta, periscono per sempre.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Non sono forse già strappate le corde della loro tenda e muoiono senza sapere come?".	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.