Giobbe 17

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Il mio spirito è turbato, i miei giorni si spengono: mi attende il cimitero.	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Non sono io circondato da beffardi? Nelle amarezze passa le notti il mio occhio.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Deponi, dunque, la mia cauzione presso di te; altrimenti chi stringerebbe per me la mano?	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Dato che tu hai privato il loro cuore della ragione, perciò non potranno prevalere;	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 come chi invita gli amici a parte del suo pranzo, mentre gli occhi dei suoi figli languiscono.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Mi hai fatto la favola delle genti; sono uno cui si sputa in faccia.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Il mio occhio si offusca per il cruccio, e tutte le mie membra non sono che ombra.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 I giusti si stupiscono di ciò e l'innocente si indigna contro il malvagio.	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 Però il giusto si conferma nella sua condotta e chi ha le mani pure raddoppia il coraggio.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Quanto a voi, ritornate tutti, venite dunque, sebbene non trovi un sapiente tra voi!	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 I miei giorni sono passati, sono svaniti i miei progetti, i desideri del mio cuore.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 Pretendono che la notte sia giorno, che la luce sia imminente, quando giungono le tenebre.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Che cosa posso sperare? Gli inferi sono la mia dimora; nelle tenebre distendo il mio giaciglio.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 Al sepolcro io grido: "Tu sei mio padre!" e ai vermi: "Mia madre e mie sorelle!".	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Dov'è dunque la mia speranza? Il mio benessere chi l'ha visto?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Scenderà con me negli inferi, quando caleremo insieme nella polvere".	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«