Ijob 19

Pattloch Bibel	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Da antwortete Job und sprach:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 "Wie lang noch quält ihr meine Seele und zermalmt ihr mich mit Worten?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Zum zehnten Male schmäht ihr mich und schämt euch nicht, mich zu beleidigen.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Ging ich auch wirklich ohne Wissen fehl, weilt doch bei mir allein mein Fehler.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Könnt ihr euch wirklich brüsten wider mich und die mir zugefügte Schmähung gegen mich beweisen?	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Erkennet denn, daß Gott mich ungerecht behandelt und rings um mich sein Netz geworfen hat!	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Wenn ich "Gewalttat" schreie, find' ich kein Gehör, wenn ich um Hilfe rufe, gibt es doch kein Recht!	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Denn meinen Pfad hat er versperrt; ich kann nicht weiter; Finsternis hat er gelegt auf meine Wege.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Meiner Ehre hat er mich entkleidet und nahm die Krone weg von meinem Haupt.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Er brach mich ringsum nieder, und ich muß von hinnen; er riß mich aus wie einen Baum.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Seinen Zorn ließ er entbrennen wider mich und achtete mich seinen Gegnern gleich.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Gemeinsam rückten seine Scharen an, bauten ihre Heeresstraße gegen mich und lagerten im Umkreis meines Zeltes.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Meine Brüder halten sich mir fern, und die Vertrauten ziehen sich von mir zurück.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Meine Verwandten bleiben aus, und meine Bekannten vergessen mich.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Meines Hauses Gäste und selbst meine Mägde achten mich für fremd; landfremd bin ich geworden in ihren Augen.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Ich rufe meinen Knecht, doch er antwortet nicht, mit eigenem Mund muß ich ihn anflehen.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Mein Atem ist zuwider meiner Frau, und übel rieche ich den leiblichen Geschwistern.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Kinder selbst verachten mich. Will ich mich dagegen wenden, kehren sie mir den Rücken zu.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 All die Gefährten meines Freundeskreises hassen mich, und die ich liebte, lehnen gegen mich sich auf.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 An meiner Haut und meinem Fleische kleben meine Knochen, und meine Zähne treten an der Haut hervor.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Erbarmt euch meiner, erbarmt euch meiner, ihr meine Freunde; denn Gottes Hand hat mich getroffen!	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Warum verfolgt ihr mich wie Gott und werdet meines Fleisches nicht satt?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 O daß doch meine Worte aufgeschrieben würden, o daß in einer Inschrift sie eingegraben würden	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 mit eisernem Griffel und mit Blei, für immer eingehauen in den Fels!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Ich selber weiß: Mein Verteidiger lebt, und als letzter wird er über dem Erdenstaub auftreten.	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Und zieht man mir die Haut vom Fleische ab, selbst dann noch werde ich Gott schauen,	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 ihn, den ich selber schauen werde, den meine eigenen Augen sehen und kein Fremder; mein Herz in mir schmachtet danach.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Wenn ihr nun denkt: "Wie sehr wollen wir ihn verfolgen und den Grund der Sache an ihm entdecken!",	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 so fürchtet euch vor dem Schwert - denn heftiger Zorn verdient das Schwert -, damit ihr wißt, daß es ein Gericht gibt!"	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«