Baruch 3

Menge Bibel	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Allmächtiger Herr, Gott Israels! Eine bedrängte Seele und ein bekümmerter Geist schreit zu dir!	1 Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.
2 Höre, Herr, und erbarme dich! denn wir haben gegen dich gesündigt.	2 Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.
3 Ja, du thronst auf ewig, wir aber, wir gehen auf ewig zugrunde.	3 Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?
4 Allmächtiger Herr, Gott Israels! Erhöre doch das Gebet der Erstorbenen Israels und der Söhne derer, die gegen dich gesündigt, die nicht auf deine, ihres Gottes, Stimme gehört haben und die darum das Unheil dauernd verfolgt hat.	4 Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.
5 Gedenke nicht der Missetat unserer Väter, gedenke vielmehr deines starken Armes und deines Namens zu dieser Zeit!	5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,
6 denn du bist der Herr, unser Gott, und wir wollen dich preisen, o Herr.	6 mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!
7 Denn darum hast du deine Furcht in unsre Herzen gegeben und uns dazu getrieben, deinen Namen anzurufen. Und wir wollen dich preisen in unserer Verbannung, weil wir aus unseren Herzen entfernt haben alles Unrecht unserer Väter, die wider dich gesündigt haben.	7 Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.
8 Siehe, wir sind heute noch im Lande unserer Verbannung, wohin du uns zerstreut hast zur Schmach und zum Fluch und zur Büßung für alle Missetaten unserer Väter, die vom Herrn, unserm Gott, abgefallen sind.	8 Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«
9 Höre, Israel, die Gebote des Lebens; merkt auf, damit ihr Einsicht lernt!	9 Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!
10 Wie ist’s, Israel? wie kommt’s, daß du im Lande der Feinde bist? Alt bist du geworden im fremden Lande, hast dich verunreinigt zusamt den Toten,	10 Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?
11 bist zugezählt den in die Unterwelt Gefahrenen.	11 Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.
12 Du hast verlassen die Quelle der Weisheit.	12 Elhagytad a bölcsesség forrását!
13 Wärst du auf Gottes Wegen gewandelt, so würdest du daheim in Frieden wohnen für ewige Zeit.	13 Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!
14 Lerne, wo Weisheit, wo Stärke, wo Einsicht ist, um zugleich zu erkennen, wo langes Dasein und Leben ist, wo Erleuchtung der Augen und Frieden!	14 Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?
15 Wer hat ihre (d.h. der Weisheit) Wohnstätte gefunden, und wer ist zu ihren Schätzen gedrungen?	15 Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?
16 Wo sind die Herrscher der Völker und die Herren der Tiere auf Erden?	16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,
17 die da spielten mit den Vögeln des Himmels und das Silber und das Gold aufhäuften, worauf die Menschen ihr Vertrauen setzen und wonach sie ohne Ende trachten?	17 akik az ég madaraival játszanak,
18 Denn die da Gold aufschichten (?) und darauf ihre Sorge richten und deren Werke unausforschlich sind: –	18 akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?
19 verschwunden sind sie und in die Unterwelt hinabgefahren, und andere sind an ihre Stelle getreten.	19 Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.
20 Jüngere sahen das Licht und bewohnten die Erde, aber den Weg zur Einsicht erkannten sie nicht,	20 Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,
21 noch verstanden sie ihre Pfade; auch ihre Söhne erfaßten sie nicht, sondern blieben fern von dem Wege zu ihr.	21 és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.
22 Auch in Kanaan hat man nicht von ihr gehört und in Theman sie nicht gesehen.	22 Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.
23 Auch die Söhne Hagars, die weltliche Einsicht suchen, die Kaufleute von Meran und Theman, und die Erdichter von Fabeln und die nach Einsicht Strebenden: – den Weg zur Weisheit haben sie nicht gekannt und von ihren Pfaden keine Kunde gehabt.	23 Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.
24 O Israel, wie groß ist Gottes Haus und wie weit die Stätte seines Besitzes!	24 Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!
25 groß und ohne Ende, hoch und unermeßlich!	25 Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!
26 Dort wurden geboren die Riesen, die berühmten, die uralten, die hochgewachsenen, kriegskundigen.	26 Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.
27 Nicht diese hat Gott erkoren, nicht ihnen den Weg zur Weisheit gezeigt;	27 Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,
28 nein, sie kamen um, weil sie keine Erkenntnis besaßen, sie kamen um durch ihre Torheit.	28 mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.
29 Wer ist zum Himmel hinaufgestiegen und hat sie geholt und sie herniedergebracht aus den Wolken?	29 Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?
30 Wer ist über das Meer gefahren und hat sie gefunden, daß er sie herbeibringe für kostbares Gold?	30 Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?
31 Da ist keiner, der den Weg zu ihr wüßte, keiner, der den Pfad zu ihr wahrnähme.	31 Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;
32 Nur der Allwissende kennt sie, durch seine Einsicht hat er sie gefunden, er, der die Erde geschaffen für ewige Zeit und sie bevölkert hat mit vierfüßigen Tieren;	32 csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.
33 der den Blitz entsendet, und er bricht hervor, der ihm ruft, und er gehorcht mit Zittern.	33 Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.
34 Die Sterne leuchteten auf ihren Wachtposten und waren fröhlich; er rief sie, und sie sagten: »Hier sind wir!«; mit Freuden leuchteten sie ihrem Schöpfer.	34 A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,
35 Das ist unser Gott; kein anderer gilt neben ihm.	35 ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak.
36 Er hat jeglichen Weg zur Erkenntnis ausfindig gemacht und hat sie Jakob, seinem Knechte, und Israel, seinem Geliebten, verliehen.	36 Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.
37 Seitdem ist sie auf Erden erschienen und unter den Menschen gewandelt.	37 Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.
	38 Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.