Giobbe 39

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E' egli a te noto il tempo, in cui le capre salvatiche partoriscono nelle spelonche; od hai tu osservato il partorir delle cerve?	1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2 Hai tu contati i mesi di lor gravidanza, e segnato il tempo del loro parto?	2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3 Elle si incurvano, e partoriscono urlando.	3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4 Si separano da esse i loro parti, e vanno alla pastura: se ne vanno, né tornan più a rivederle.	4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Chi pose l'asino salvatico in libertà, e da ogni freno lo sciolse?	5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6 A lui io diedi per casa il deserto, e per istanza una terra infeconda.	6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7 Egli dispregia gli strepiti delle città, e non ode le grida di un duro padrone.	7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8 Volge egli in giro gli occhi alle montagne di sua pastura, e va in traccia di ogni genere di verzura.	8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9 Vorrà egli servire a te il rinoceronte, o starsene alla tua mangiatoia?	9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10 Porrai tu al tuo giogo ad arare il rinoceronte; o romperà egli dietro a te le zolle delle tue valli?	10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11 Ti fiderai tu della sua gran forza, e a cura di lui porrai i tuoi lavori di campagna?	11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12 Credi tu ch'ei ti renderà la tua semente, ed empierà la tua aia?	12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13 La piuma dello struzzo è simile alle penne della cicogna, e dello sparviere.	13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14 Quand'egli abbandona le sue uova per terra, se tu' forse, che tralla polvere le riscaldi?	14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15 Egli non pensa, che il piede le schiaccerà, o le fiere selvagge le pesteranno.	15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16 Egli è crudele verso i suoi parti, come se suoi non fossero, egli getta le sue fatiche, senza che timore alcuno il costringa.	16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17 Perché il Signore lo privò di saggezza, e non gli diede discernimento.	17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18 Ma quando è tempo egli stende in alto sue ali, o si burla del cavallo, e del cavaliere.	18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19 Sarai tu che darai fortezza al cavallo, o la sua gola empierai di nitriti?	19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20 Lo farai tu saltellare come le locuste? la maestà delle sue narici atterrisce?	20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21 Scalza la terra colla zampa, saltella con brio, va incontro agli armati,	21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22 Disprezzator di paura, nol rattiene la spada.	22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23 Sente sopra di se il rumor del turcasso, il vibrar delle lance, e il moto dello scudo.	23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24 Spumante, e fremente si mangia la terra, né aspetta che suoni la tromba.	24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25 Sentita ch'egli ha la tromba, dice: Bene sta. Sente da lungi l'odor di battaglia, le esortazioni de' capitani, e le strida delle milizie.	25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26 Forse per effetto di tua sapienza si veste lo sparviere di piume, e le ali distende verso il mezzodì?	26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27 Forse al tuo comando si leverà in alto l'aquila, e in luoghi eccelsi farà, suo nido?	27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28 Se ne sta ella sui massi, e negli scoscesi dirupi, e su' gioghi inaccessibili.	28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29 Di là ella contempla la preda, e i suoi occhi veggono in gran lontananza.	29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30 I suoi aquilotti leccano il sangue, e dovunque sia un cadavere tosto ella, si trova.	30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«
31 E il Signore soggiunse, e disse a Giobbe:
32 Colui che alterca con Dio, si acquieterà egli si facilmente? Certo che chi vuoi riprendere Dio debbe rispondergli.
33 Ma Giobbe rispose al Signore, e disse:
34 Io che ho parlato con leggerezza, che posso rispondere? mi porrò la mano alla bocca.
35 Una cosa ho detto, la quale non avess'io detta giammai; e anche un'altra, alle quali niente più aggiungerò.