Giobbe 29

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Soggiunse indi Giobbe, ripigliando la sua parabola, e disse:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Chi mi darà, ch'io ritorni qual era nei mesi trascorsi, come ne' giorni, in cui Dio avea la custodia di me?	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 Allorché il suo lume risplendeva sulla mia testa, e tralle tenebre io camminava guidato dalla sua luce.	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 Qual era ne' giorni di mia giovinezza allorché Dio segretamente si stava nella mia tenda.	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 Quando meco si stava l'Onnipotente, e attorno a me tutti i miei figli	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 Quand'io col burro ungeva i miei piedi, e da' massi sgorgavano rividi olio per me.	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 Quand'io me n'andava alla porta della città, e nella piazza mi preparavano la residenza.	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 In reggendomi i giovani si ritirivano, e i vecchi si alzavano, e stavano in piedi.	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 I principi più non fiatavano, e mettevano il dito sulle lor labbra.	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 I grandi rattenevan la loro voce, e la loro lingua era attaccata al palato.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 Beato, diceami, chi ascoltava le mie parole, e chi mi vedea, dicea bene di me;	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 Perch'io liberava il povero che strideva, e il pupillo privo di difensore.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 Benedizioni mandava a me colui, che stava in pericolo di perire, e al cuor della vedova io porgeva conforto.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 Mi rivestii di giustizia, e della mia equità mi adornai come di manto, e di diadema.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Io fui occhio al cieco, e piede allo zoppo.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 Io era il padre de' poveri, e delle cause a me ignote faceva diligentissima inquisizione.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Io spezzava le mascelle a' malvagj, e strappava lor di tra i denti la preda.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 E diceva: Io morrò nel mio nido, e come la palma moltiplicherò i miei giorni.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 La mia radice diffondesi lungo le acque, e la rugiada si poserà su' miei rami.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 Sempre nuova sarà la mia gloria, e il mio arco sarà sempre più forte nella mia mano.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Quelli che mi ascoltavano aspettavano il mio parere, e in silenzio stavano attenti al mio consiglio.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Non ardivano di aggiunger cosa alle mie parole, e i miei discorsi cadevano a stille sopra di loro.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 Ma essi aspettavano come la pioggia, e aprivano la loro bocca, come alla piova della tarda stagione.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Se qualche volta io scherzava con essi, non sei credevano, e la ilarità del mio volto non era senza il suo frutto.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Se io voleva andare tra loro, stava assiso nel primo posto, e sedendo qual re circondato di armati, era con tutto ciò il consolator degli afflitti.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.