ΙΩΒ - Giobbe - Job 29

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ετι δε προσθεις ιωβ ειπεν τω προοιμιω	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 τις αν με θειη κατα μηνα εμπροσθεν ημερων ων με ο θεος εφυλαξεν	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 ως οτε ηυγει ο λυχνος αυτου υπερ κεφαλης μου οτε τω φωτι αυτου επορευομην εν σκοτει	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 οτε ημην επιβριθων οδοις οτε ο θεος επισκοπην εποιειτο του οικου μου	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 οτε ημην υλωδης λιαν κυκλω δε μου οι παιδες	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 οτε εχεοντο μου αι οδοι βουτυρω τα δε ορη μου εχεοντο γαλακτι	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 οτε εξεπορευομην ορθριος εν πολει εν δε πλατειαις ετιθετο μου ο διφρος	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 ιδοντες με νεανισκοι εκρυβησαν πρεσβυται δε παντες εστησαν	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 αδροι δε επαυσαντο λαλουντες δακτυλον επιθεντες επι στοματι	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 οι δε ακουσαντες εμακαρισαν με και γλωσσα αυτων τω λαρυγγι αυτων εκολληθη	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 οτι ους ηκουσεν και εμακαρισεν με οφθαλμος δε ιδων με εξεκλινεν	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 διεσωσα γαρ πτωχον εκ χειρος δυναστου και ορφανω ω ουκ ην βοηθος εβοηθησα	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 ευλογια απολλυμενου επ' εμε ελθοι στομα δε χηρας με ευλογησεν	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 δικαιοσυνην δε ενεδεδυκειν ημφιασαμην δε κριμα ισα διπλοιδι	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 οφθαλμος ημην τυφλων πους δε χωλων	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 εγω ημην πατηρ αδυνατων δικην δε ην ουκ ηδειν εξιχνιασα	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 συνετριψα δε μυλας αδικων εκ δε μεσου των οδοντων αυτων αρπαγμα εξεσπασα	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 ειπα δε η ηλικια μου γηρασει ωσπερ στελεχος φοινικος πολυν χρονον βιωσω	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 η ριζα μου διηνοικται επι υδατος και δροσος αυλισθησεται εν τω θερισμω μου	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 η δοξα μου καινη μετ' εμου και το τοξον μου εν χειρι αυτου πορευσεται	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 εμου ακουσαντες προσεσχον εσιωπησαν δε επι τη εμη βουλη	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 επι δε τω εμω ρηματι ου προσεθεντο περιχαρεις δε εγινοντο οποταν αυτοις ελαλουν	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 ωσπερ γη διψωσα προσδεχομενη τον υετον ουτως ουτοι την εμην λαλιαν	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 εαν γελασω προς αυτους ου μη πιστευσωσιν και φως του προσωπου μου ουκ απεπιπτεν	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 εξελεξαμην οδον αυτων και εκαθισα αρχων και κατεσκηνουν ωσει βασιλευς εν μονοζωνοις ον τροπον παθεινους παρακαλων	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.