Sirák fiának könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében.	1 La sapienza loderae l'anima sua, e in Dio fia onorata, e glorificata nel mezzo del popolo suo.
2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt.	2 E nelle chiese dello Altissimo aprirae la bocca sua, e nel conspetto della di lui virtude sarae gloriata.
3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében,	3 E nel mezzo del popolo sarà esaltata, e nella plenitudine santa sarà maravigliata.
4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól:	4 E nella moltitudine degli eletti averà laude, e tra li benedetti sarà benedetta, dicendo:
5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;	5 io dalla bocca dello Altissimo son prodotta la primogenita inanzi ad ogni creatura.
6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet.	6 Io feci in cielo, che si levasse lume che non mancasse, e sì come nuvolo copersi tutta la terra.
7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll.	7 Io abitai nelli altissimi, e la sedia mia nella colonna del nuvolo.
8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe;	8 Io sola accerchiai il circuito del cielo, e passai il profondo dello abisso, e andai nelle tempestose onde del mare.
9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol.	9 E in ogni terra stetti, e in ogni popolo.
10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,	10 E in ogni gente ebbi signoria.
11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.	11 E con la mia forza calcai li cuori di tutti li eccelsi e di tutti li umili; e in tutte queste cose cercai riposo, e dimoreroe nella ereditade sua.
12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,	12 Allora comandoe, e disse [a me] il Creatore di tutte le cose; e colui che mi creoe riposoe nel tabernacolo mio.
13 és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’	13 E disse a me: abita in Iacob, ed eredita(mi) in Israel, e metti le radici nelli eletti miei.
14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,	14 Io sono creata dal principio inanzi alli secoli, e di qui in futuro non verroe meno, e amministrai dinanzi da lui nella santa abitazione.
15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.	15 E così sono confermata in Sion; e santificata nella cittade, così somigliantemente mi riposai, e in Ierusalem la mia signoria.
16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.	16 E misi le radici nel popolo onorificato, e la sua eredità nelle parti di Dio mio, e il sostenimento mio nella plenitudine de' santi.
17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén.	17 Io sono esaltata sì come è il cedro nel monte Libano, e sì come lo cipresso nel monte Sion;
18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban,	18 e sì come la palma in Cades, e sì come il piantamento della rosa in Gerico;
19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.	19 e sì come il bellissimo ulivo nelli campi, e sì come il platano appresso le acque nelle piazze.
20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,	20 Diedi odore, sì come cinnamomo, e sì come balzamo odorificante; sì come mirra eletta, diedi soavitade di odore.
21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé.	21 E sì come storace e galbano e ungola e gutta e sì come libano non tagliato, vaporai nella abitazione mia; e sì come balsamo non mescolato è l'odore mio.
22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.	22 Io stesi li rami miei sì come fa il terebinto, e li rami miei sono di onore e di grazia.
23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.	23 Io, sì come fa la vite, fruttificai soavitade d'odore; e li frutti miei sono di onore e di onestade.
24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.	24 Io sono madre di bella dilezione e di timore e di cognizione e di santa speranza.
25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.	25 In me sì è ogni grazia di via e di veritade; è in me ogni speranza di vita e di virtude.
26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel,	26 Passate a me voi tutti che mi desiderate, ed empietevi de' figliuoli miei:
27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!	27 Lo spirito mio è più dolce che miele, e la ereditade mia sì come miele e favo di miele.
28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.	28 La memoria mia sarà nella generazione de' secoli.
29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak,	29 Coloro che mi mangiono, ancora affameranno di me; e coloro che mi bevono, ancora averanno sete di me.
30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.	30 Coloro che udiranno me, non saranno confusi; e coloro che opereranno in me, non peccheranno.
31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«	31 Coloro che dischiarano me, averanno vita eterna.
32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,	32 Queste parole tutte sono nel libro della vita; il testamento dello Altissimo è conoscimento di veritade.
33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.	33 Egli comandò a Moisè la legge nelli comandamenti di giustizie, e la ereditade di Dio di Iacob, e (del) la promissione di Moisè.
34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.	34 Puose a David, suo servo, producere re fortissimo, sedente in sempiterno nella sedia dello onore.
	35 Il quale empie di sapienza sì come Fison, e sì come Tigri nelli dì deputati.
	36 Il quale adempie di senno, sì come Eufrate; il quale moltiplica, sì come il (fiume) Giordano nel tempo della biada.
	37 Il quale mette la disciplina (sua) sì come luce, e sta presente sì come Geon nel tempo della vendemmia.
	38 Che primo compie di sapere quella; colui che fia debile, non la cercherae.
	39 Dal mare abondoe il pensiero di essa; il consiglio suo è in molta profonditade.
	40 Io, sapienza, sparsi li fiumi.
	41 Io, via d'acqua smisurata de' fiumi, io sì come fiume diorix, e sì come condotto d'acqua uscii di paradiso.
	42 Io dissi: io inacquerò l' orto mio di piantagione; inebrieroe li frutti de' miei prati.
	43 Ed ecco ch' è fatta a me via abbondante, e il fiume mio s' approssimò al mare.
	44 Per che la dottrina, sì come il tempo mattutino, illuminoe tutti, e parloe quella infino [a] lungo paese.
	45 Passeroe le parti di sotto della terra, e guarderoe tutti quelli che dormono, e allumineroe tutti quelli che sperano in Dio.
	46 Ancora spanderoe dottrina, sì come profezia. e lascerolla a coloro che cercano sapienza, e non abbandoneroe la schiatta loro infino nel secolo santo.
	47 Vedete ch' io non lavorai pur per me, ma a voto di tutti coloro che cercono veritade.