Sirák fiának könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében.	1 Die Weisheit lobt sich selbst, sie rühmt sich bei ihrem Volk.
2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt.	2 Sie öffnet ihren Mund in der Versammlung Gottes und rühmt sich vor seinen Scharen:
3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében,	3 Ich ging aus dem Mund des Höchsten hervor und wie Nebel umhüllte ich die Erde.
4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól:	4 Ich wohnte in den Höhen, auf einer Wolkensäule stand mein Thron.
5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;	5 Den Kreis des Himmels umschritt ich allein, in der Tiefe des Abgrunds ging ich umher.
6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet.	6 Über die Fluten des Meeres und über alles Land, über alle Völker und Nationen hatte ich Macht.
7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll.	7 Bei ihnen allen suchte ich einen Ort der Ruhe, ein Volk, in dessen Land ich wohnen könnte.
8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe;	8 Da gab der Schöpfer des Alls mir Befehl; er, der mich schuf, wusste für mein Zelt eine Ruhestätte. Er sprach: In Jakob sollst du wohnen, in Israel sollst du deinen Erbbesitz haben.
9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol.	9 Vor der Zeit, am Anfang, hat er mich erschaffen und bis in Ewigkeit vergehe ich nicht.
10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,	10 Ich tat vor ihm Dienst im heiligen Zelt und wurde dann auf dem Zion eingesetzt.
11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.	11 In der Stadt, die er ebenso liebt wie mich, fand ich Ruhe, Jerusalem wurde mein Machtbereich.
12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,	12 Ich fasste Wurzel bei einem ruhmreichen Volk, im Eigentum des Herrn, in seinem Erbbesitz.
13 és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’	13 Wie eine Zeder auf dem Libanon wuchs ich empor, wie ein wilder Ölbaum auf dem Hermongebirge.
14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,	14 Wie eine Palme in En-Gedi wuchs ich empor, wie Oleandersträucher in Jericho, wie ein prächtiger Ölbaum in der Schefela, wie eine Platane am Wasser wuchs ich empor.
15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.	15 Wie Zimt und duftendes Gewürzrohr, wie beste Myrrhe strömte ich Wohlgeruch aus, wie Galbanum, Onyx und Stakte, wie Weihrauchwolken im heiligen Zelt.
16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.	16 Ich breitete wie eine Terebinthe meine Zweige aus und meine Zweige waren voll Pracht und Anmut.
17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén.	17 Wie ein Weinstock trieb ich schöne Ranken, meine Blüten wurden zu prächtiger und reicher Frucht.
18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban,	18 []
19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.	19 Kommt zu mir, die ihr mich begehrt, sättigt euch an meinen Früchten!
20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,	20 An mich zu denken ist süßer als Honig, mich zu besitzen ist besser als Wabenhonig. [Mein Andenken reicht bis zu den fernsten Generationen.]
21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé.	21 Wer mich genießt, den hungert noch, wer mich trinkt, den dürstet noch.
22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.	22 Wer auf mich hört, wird nicht zuschanden, wer mir dient, fällt nicht in Sünde. [Wer mich ans Licht hebt, hat ewiges Leben.]
23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.	23 Dies alles ist das Bundesbuch des höchsten Gottes, das Gesetz, das Mose uns vorschrieb als Erbe für die Gemeinde Jakobs.
24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.	24 []
25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.	25 Es ist voll von Weisheit, wie der Pischonfluss (voll Wasser ist), wie der Tigris in den Tagen der ersten Ähren;
26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel,	26 es strömt über von Einsicht, ähnlich der Flut des Eufrat, ähnlich dem Jordan in den Tagen der Ernte;
27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!	27 es fließt von Belehrung über, ähnlich dem Nil, ähnlich dem Gihon in den Tagen der Weinlese.
28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.	28 Wer als Erster es erforschte, kam nicht ans Ende, ebenso wenig ergründet es der Letzte.
29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak,	29 Übervoll wie das Meer ist sein Sinn, sein Rat ist tiefer als der Ozean.
30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.	30 Ich selbst war wie ein Bewässerungsgraben, wie ein Kanal, der hinabfließt zum Garten.
31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«	31 Ich dachte: Ich will meinen Garten tränken, meine Beete bewässern. Da wurde mir der Kanal zum Strom und mein Strom wurde zum Meer.
32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,	32 So strahle ich weiterhin Belehrung aus wie die Morgenröte, ich lasse sie leuchten bis in die Ferne.
33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.	33 Weiterhin gieße ich Lehre aus wie Prophetenworte und hinterlasse sie den fernsten Generationen.
34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.	34 Seht, nicht allein für mich habe ich mich geplagt, sondern für alle, die Weisheit suchen.