Sirák fiának könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ne örülj a gyermekeknek, ha istentelenek! Legyenek bár számosan, ne ujjongj miattuk, ha nincs bennük Isten félelme.	1 Ne jucunderis in filiis impiis, si multiplicentur : nec oblecteris super ipsos, si non est timor Dei in illis.
2 Ne bízzál életükben, és ne számíts munkájukra,	2 Non credas vitæ illorum, et ne respexeris in labores eorum.
3 mert többet ér egy istenfélő fiú ezer gonosznál,	3 Melior est enim unus timens Deum, quam mille filii impii :
4 és jobb meghalni gyermek nélkül, mint istentelen gyermekeket hátrahagyni.	4 et utile est mori sine filiis, quam relinquere filios impios.
5 Egyetlen értelmes akár egy várost benépesít, de a törvényszegő nemzetség elpusztul.	5 Ab uno sensato inhabitabitur patria : tribus impiorum deseretur.
6 Sok hasonlót látott már szemem, és ezeknél is különbeket hallott a fülem:	6 Multa talia vidit oculis meus, et fortiora horum audivit auris mea.
7 tűz gyúlt ki a bűnösök gyülekezetében, s az engedetlen nép fölött harag lángja lobogott.	7 In synagoga peccantium exardebit ignis, et in gente incredibili exardescet ira.
8 Nem nyertek bocsánatot bűneikért a régi óriások, elvesztek, mert bíztak erejükben.	8 Non exoraverunt pro peccatis suis antiqui gigantes, qui destructi sunt confidentes suæ virtuti.
9 Nem kegyelmezett meg Lót lakótársainak, mert megutálta őket beszédük gőgösségéért,	9 Et non pepercit peregrinationi Lot, et execratus est eos præ superbia verbi illorum.
10 és nem kegyelmezett annak a népnek, amelyet teljesen kiirtásra szánt, mert bűneivel dicsekedett,	10 Non misertus est illis, gentem totam perdens, et extollentem se in peccatis suis.
11 de éppoly kevéssé a hatszázezernyi gyalognépnek, akik sorjában pusztultak szívük keménysége miatt. Hát még ha olyan lenne nyakas, aki egyedül áll! Csoda lenne, ha büntetlenül maradna!	11 Et sicut sexcenta millia peditum, qui congregati sunt in duritia cordis sui : et si unus fuisset cervicatus, mirum si fuisset immunis.
12 Mert van nála irgalom is, harag is, meg lehet őt kérlelni, de ki is önti haragját;	12 Misericordia enim et ira est cum illo : potens exoratio, et effundens iram.
13 amennyire irgalmas ő, annyira fenyít is, és az embert tettei szerint ítéli.	13 Secundum misericordiam suam, sic correptio illius homines secundum opera sua judicat.
14 A bűnös nem menekszik meg zsákmányával, és aki irgalmasságot cselekszik, nem csalódik reményében.	14 Non effugiet in rapina peccator, et non retardabit sufferentia misericordiam facientis.
15 Minden jótett helyet biztosít mindenkinek cselekedetei érdeme szerint, úgy, amint okosságban járt és kelt.	15 Omnis misericordia faciet locum unicuique, secundum meritum operum suorum, et secundum intellectum peregrinationis ipsius.
16 Ne mondd: »Rejtve vagyok Isten elől, és ki törődik velem a magasságban?	16 Non dicas : A Deo abscondar : et ex summo, quis mei memorabitur ?
17 A sok nép közt meg sem ismernek engem, mit is számítok a mérhetetlen teremtésben!«	17 in populo magno non agnoscar : quæ est enim anima mea in tam immensa creatura ?
18 Íme, az ég és az egek ege, az óceán, az egész föld, és ami azokban van, megrendül, ha ő odanéz!	18 Ecce cælum et cæli cælorum, abyssus, et universa terra, et quæ in eis sunt, in conspectu illius commovebuntur.
19 A hegyek mind, a dombok és a földkerekség alapjai remegve megrázkódnak, ha Isten rájuk tekint,	19 Montes simul, et colles, et fundamenta terræ, cum conspexerit illa Deus, tremore concutientur.
20 a szív azonban érzéketlen marad, pedig ő belelát minden szívbe!	20 Et in omnibus his insensatum est cor, et omne cor intelligitur ab illo.
21 Ki érti meg az ő útjait, és a vihart, amelyet emberi szem sem lát?	21 Et vias illius quis intelligit, et procellam quam nec oculus videbit hominis ?
22 Mert legtöbb műve rejtekben van, és ad-e hírt valaki igaz cselekedeteiről? Vagy ki tudja kivárni azokat? Mert messze van a szövetsége egyesektől, és a végén lesz csak a számonkérés mindenkitől.	22 Nam plurima illius opera sunt in absconsis : sed opera justitiæ ejus quis enuntiabit, aut quis sustinebit ? longe enim est testamentum a quibusdam, et interrogatio omnium in consummatione est.
23 Akinek fogyatékos a belátása, balgaságot gondol, s az oktalan, tévelygő ember dőreséget állít magában.	23 Qui minoratur corde cogitat inania, et vir imprudens et errans cogitat stulta.
24 Hallgass rám, fiam! Tanulj bölcs okosságot, és figyelj szívedben beszédemre!	24 Audi me, fili, et disce disciplinam sensus, et in verbis meis attende in corde tuo :
25 Megfontoltan adom elő a tanítást, és szerényen terjesztem elő a tudást. Ügyelj szívedben szavaimra, mert megfontolt lélekkel beszélek az erőkről, amelyeket Isten kezdettől fogva helyezett műveibe, és igazságban hirdetem tudományát.	25 et dicam in æquitate disciplinam, et scrutabor enarrare sapientiam : et in verbis meis attende in corde tuo, et dico in æquitate spiritus virtutes quas posuit Deus in opera sua ab initio, et in veritate enuntio scientiam ejus.
26 Isten terve szerint állnak fenn művei kezdettől fogva, már alkotásuk idején kijelölte feladataikat, és működésük körét fajtájuk szerint.	26 In judicio Dei opera ejus ab initio, et ab institutione ipsorum distinxit partes illorum, et initia eorum in gentibus suis.
27 Elrendezte tevékenységüket örök időkre: nem éheznek és el nem fáradnak, nem hagynak fel munkájukkal.	27 Ornavit in æternum opera illorum : nec esurierunt, nec laboraverunt, et non destiterunt ab operibus suis.
28 Egyik sem torzsalkodik társával,	28 Unusquisque proximum sibi non angustiabit in æternum :
29 és soha át nem hágják törvényét!	29 non sis incredibilis verbo illius.
30 Letekintett ezután Isten a földre, és betöltötte javaival, benépesítette színét mindenfajta élővel, amelyek újra visszatérnek a földbe.	30 Post hæc Deus in terram respexit, et implevit illam bonis suis :
	31 anima omnis vitalis denuntiavit ante faciem ipsius, et in ipsam iterum reversio illorum.