Sirák fiának könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ne örülj a gyermekeknek, ha istentelenek! Legyenek bár számosan, ne ujjongj miattuk, ha nincs bennük Isten félelme.	1 Ne iucunderis in filiis impiis; si multiplicentur, non oblecteris superipsos, si non est timor Dei cum illis.
2 Ne bízzál életükben, és ne számíts munkájukra,	2 Non credas vitae illorum et ne respexeris in labores eorum.
3 mert többet ér egy istenfélő fiú ezer gonosznál,	3 Melior est enim unus timens Deum quam mille filii impii;
4 és jobb meghalni gyermek nélkül, mint istentelen gyermekeket hátrahagyni.	4 et potius est mori sine filiis quam relinquere filios impios.
5 Egyetlen értelmes akár egy várost benépesít, de a törvényszegő nemzetség elpusztul.	5 Ab uno sensato inhabitabitur patria, tribus autem impiorum deseretur.
6 Sok hasonlót látott már szemem, és ezeknél is különbeket hallott a fülem:	6 Multa talia vidit oculus meus, et fortiora horum audivit auris mea.
7 tűz gyúlt ki a bűnösök gyülekezetében, s az engedetlen nép fölött harag lángja lobogott.	7 In synagoga peccantium exardebit ignis, et in gente incredibili exardescet ira.
8 Nem nyertek bocsánatot bűneikért a régi óriások, elvesztek, mert bíztak erejükben.	8 Non exoraverunt eum antiqui gigantes, qui rebelles fuerunt confidentes suae virtuti.
9 Nem kegyelmezett meg Lót lakótársainak, mert megutálta őket beszédük gőgösségéért,	9 Et non pepercit accolis Lot et exsecratus est eos prae superbia verbi illorum;
10 és nem kegyelmezett annak a népnek, amelyet teljesen kiirtásra szánt, mert bűneivel dicsekedett,	10 non misertus est gentis anathematis, qui depulsi sunt in peccatis suis.
11 de éppoly kevéssé a hatszázezernyi gyalognépnek, akik sorjában pusztultak szívük keménysége miatt. Hát még ha olyan lenne nyakas, aki egyedül áll! Csoda lenne, ha büntetlenül maradna!	11 Et sicut sescenta milia peditum, qui congregati sunt in duritia cordis sui; et, si unus fuisset cervicatus, mirum si fuisset immunis:
12 Mert van nála irgalom is, harag is, meg lehet őt kérlelni, de ki is önti haragját;	12 misericordia enim et ira est cum illo, sustinens, exorabilis et effundens iram.
13 amennyire irgalmas ő, annyira fenyít is, és az embert tettei szerint ítéli.	13 ecundum multam misericordiam suam, sic et correptio illius: hominem secundum opera sua iudicat.
14 A bűnös nem menekszik meg zsákmányával, és aki irgalmasságot cselekszik, nem csalódik reményében.	14 Non effugiet in rapina peccator, et non irrita erit sustinentia iusti.
15 Minden jótett helyet biztosít mindenkinek cselekedetei érdeme szerint, úgy, amint okosságban járt és kelt.	15 Omni misericordiae erit merces: unusquisque secundum meritum operum suorum inveniet coram se et secundum intellectum peregrinationis ipsius. Dominus induravit cor pharaonis, ne agnosceret illum, ut opera sua innotescerent sub caelo. Misericordia eius apparuit omnibus creaturis eius, lucem suam et tenebras dispertiit filiis hominum.
16 Ne mondd: »Rejtve vagyok Isten elől, és ki törődik velem a magasságban?	16 Non dicas: “ A Deo abscondar! Et, ex summo quis mei memorabitur?
17 A sok nép közt meg sem ismernek engem, mit is számítok a mérhetetlen teremtésben!«	17 In populo magno non agnoscar; quae est enim anima mea in tam immensa creatura? ”.
18 Íme, az ég és az egek ege, az óceán, az egész föld, és ami azokban van, megrendül, ha ő odanéz!	18 Ecce caelum et caeli caelorum, abyssus et universa terra et quae in eis sunt, in visitatione illius commovebuntur;
19 A hegyek mind, a dombok és a földkerekség alapjai remegve megrázkódnak, ha Isten rájuk tekint,	19 montes simul et colles et fundamenta terrae, cum conspexerit illa Deus, tremore concutientur.
20 a szív azonban érzéketlen marad, pedig ő belelát minden szívbe!	20 Et in omnibus his non apponet cor, etenim omne cor intellegitur ab illo.
21 Ki érti meg az ő útjait, és a vihart, amelyet emberi szem sem lát?	21 Et vias illius quis intellegit et procellam, quam nec oculus videbit hominis?
22 Mert legtöbb műve rejtekben van, és ad-e hírt valaki igaz cselekedeteiről? Vagy ki tudja kivárni azokat? Mert messze van a szövetsége egyesektől, és a végén lesz csak a számonkérés mindenkitől.	22 Nam plurima illius opera sunt in absconsis, et opera iustitiae eius quis enuntiabit, aut quis sustinebit? Longe enim est decretum, et interrogatio omnium in consummatione est.
23 Akinek fogyatékos a belátása, balgaságot gondol, s az oktalan, tévelygő ember dőreséget állít magában.	23 Qui minoratur corde, cogitat ista, et vir imprudens et errans cogitat stulta.
24 Hallgass rám, fiam! Tanulj bölcs okosságot, és figyelj szívedben beszédemre!	24 Audi me, fili, et disce prudentiam sensus,
25 Megfontoltan adom elő a tanítást, és szerényen terjesztem elő a tudást. Ügyelj szívedben szavaimra, mert megfontolt lélekkel beszélek az erőkről, amelyeket Isten kezdettől fogva helyezett műveibe, és igazságban hirdetem tudományát.	25 et dicam in aequitate disciplinam et scrutabor enarrare sapientiam; et in verbis meis attende in corde tuo. Edico in aequitate spiritus virtutes, quas posuit Deus in opera sua ab initio, et in veritate enuntio scientiam eius.
26 Isten terve szerint állnak fenn művei kezdettől fogva, már alkotásuk idején kijelölte feladataikat, és működésük körét fajtájuk szerint.	26 Quando creavit Deus opera sua ab initio et ab institutione ipsorum distinxit partes illorum,
27 Elrendezte tevékenységüket örök időkre: nem éheznek és el nem fáradnak, nem hagynak fel munkájukkal.	27 ornavit in aeternum opera illorum et dominatum eorum in generationibus suis. Nec esurierunt nec laboraverunt et non destiterunt ab operibus suis.
28 Egyik sem torzsalkodik társával,	28 Unusquisque proximum sibi non angustiavit,
29 és soha át nem hágják törvényét!	29 et usque in aeternum non erunt incredibiles verbo illius.
30 Letekintett ezután Isten a földre, és betöltötte javaival, benépesítette színét mindenfajta élővel, amelyek újra visszatérnek a földbe.	30 Post haec Deus in terram respexit et complevit illam bonis suis;
	31 anima omnis vitalis cooperuit faciem ipsius, et in ipsam iterum reversio illorum.