A zsoltárok könyve 141

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!	1 Intelletto (ovver ammaestramento) di David, essendo nella spelonca.
2 Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.	2 Gridai al Signore con la voce mia; e ho pregato il Signore.
3 Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.	3 Nel suo conspetto spargo l'orazione mia; dinanzi a lui racconto la tribulazione mia.
4 Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.	4 Nel venire a meno per me il spirito mio, e tu hai cognosciuto li sentieri miei. Hanno nascosto a me il laccio nella via per la quale andava.
5 Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.	5 Considerava alla mano destra, e vedeva; e non v'era cui cognoscesse me. Son fuggiti, e non è cui ricerchi l'anima mia.
6 Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.	6 A te gridai, o Signore; dissi: tu sei la speranza mia, nella terra de' viventi la parte. mia.
7 Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.	7 Intendi al preghiero mio; per che molto abbassato son io. Dalli miei persecutori libera me; imperò che son confortati sopra di me.
8 Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!	8 Tra' fuori della guardia l'anima mia a confessare al nome tuo; li giusti me aspettano, insino che a me retribuisca tu.
9 Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!
10 A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!