A zsoltárok könyve 141

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!	1 The understanding of David. A prayer, when he was in the cave.
2 Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.	2 With my voice, I cried out to the Lord. With my voice, I made supplication to the Lord.
3 Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.	3 In his sight, I pour out my prayer, and before him, I declare my tribulation.
4 Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.	4 Though my spirit may become faint within me, even then, you have known my paths. Along this way, which I have been walking, they have hidden a snare for me.
5 Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.	5 I considered toward the right, and I looked, but there was no one who would know me. Flight has perished before me, and there is no one who has concern for my soul.
6 Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.	6 I cried out to you, O Lord. I said: You are my hope, my portion in the land of the living.
7 Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.	7 Attend to my supplication. For I have been humbled exceedingly. Free me from my persecutors, for they have been fortified against me.
8 Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!	8 Lead my soul out of confinement in order to confess your name. The just are waiting for me, until you repay me.
9 Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!
10 A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!