A zsoltárok könyve 141

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!	1 συνεσεως τω δαυιδ εν τω ειναι αυτον εν τω σπηλαιω προσευχη
2 Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.	2 φωνη μου προς κυριον εκεκραξα φωνη μου προς κυριον εδεηθην
3 Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.	3 εκχεω εναντιον αυτου την δεησιν μου την θλιψιν μου ενωπιον αυτου απαγγελω
4 Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.	4 εν τω εκλειπειν εξ εμου το πνευμα μου και συ εγνως τας τριβους μου εν οδω ταυτη η επορευομην εκρυψαν παγιδα μοι
5 Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.	5 κατενοουν εις τα δεξια και επεβλεπον οτι ουκ ην ο επιγινωσκων με απωλετο φυγη απ' εμου και ουκ εστιν ο εκζητων την ψυχην μου
6 Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.	6 εκεκραξα προς σε κυριε ειπα συ ει η ελπις μου μερις μου εν γη ζωντων
7 Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.	7 προσχες προς την δεησιν μου οτι εταπεινωθην σφοδρα ρυσαι με εκ των καταδιωκοντων με οτι εκραταιωθησαν υπερ εμε
8 Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!	8 εξαγαγε εκ φυλακης την ψυχην μου του εξομολογησασθαι τω ονοματι σου κυριε εμε υπομενουσιν δικαιοι εως ου ανταποδως μοι
9 Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!
10 A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!