Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 υπολαβων δε ιωβ λεγει
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 επ' αληθειας οιδα οτι ουτως εστιν πως γαρ εσται δικαιος βροτος παρα κυριω
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 εαν γαρ βουληται κριθηναι αυτω ου μη υπακουση αυτω ινα μη αντειπη προς ενα λογον αυτου εκ χιλιων
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 σοφος γαρ εστιν διανοια κραταιος τε και μεγας τις σκληρος γενομενος εναντιον αυτου υπεμεινεν
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 ο παλαιων ορη και ουκ οιδασιν ο καταστρεφων αυτα οργη
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 ο σειων την υπ' ουρανον εκ θεμελιων οι δε στυλοι αυτης σαλευονται
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 ο λεγων τω ηλιω και ουκ ανατελλει κατα δε αστρων κατασφραγιζει
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 ο τανυσας τον ουρανον μονος και περιπατων ως επ' εδαφους επι θαλασσης
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 ο ποιων πλειαδα και εσπερον και αρκτουρον και ταμιεια νοτου
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 ο ποιων μεγαλα και ανεξιχνιαστα ενδοξα τε και εξαισια ων ουκ εστιν αριθμος
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 εαν υπερβη με ου μη ιδω και εαν παρελθη με ουδ' ως εγνων
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 εαν απαλλαξη τις αποστρεψει η τις ερει αυτω τι εποιησας
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 αυτος γαρ απεστραπται οργην υπ' αυτου εκαμφθησαν κητη τα υπ' ουρανον
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 εαν δε μου υπακουσηται η διακρινει τα ρηματα μου
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 εαν τε γαρ ω δικαιος ουκ εισακουσεται μου του κριματος αυτου δεηθησομαι
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 εαν τε καλεσω και υπακουση ου πιστευω οτι εισακηκοεν μου
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 μη γνοφω με εκτριψη πολλα δε μου τα συντριμματα πεποιηκεν δια κενης
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 ουκ εα γαρ με αναπνευσαι ενεπλησεν δε με πικριας
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 οτι μεν γαρ ισχυι κρατει τις ουν κριματι αυτου αντιστησεται
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 εαν γαρ ω δικαιος το στομα μου ασεβησει εαν τε ω αμεμπτος σκολιος αποβησομαι
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 ειτε γαρ ησεβησα ουκ οιδα τη ψυχη πλην οτι αφαιρειται μου η ζωη
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 διο ειπον μεγαν και δυναστην απολλυει οργη
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 οτι φαυλοι εν θανατω εξαισιω αλλα δικαιοι καταγελωνται
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 παραδεδονται γαρ εις χειρας ασεβους προσωπα κριτων αυτης συγκαλυπτει ει δε μη αυτος τις εστιν
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 ο δε βιος μου εστιν ελαφροτερος δρομεως απεδρασαν και ουκ ειδοσαν
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 η και εστιν ναυσιν ιχνος οδου η αετου πετομενου ζητουντος βοραν
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 εαν τε γαρ ειπω επιλησομαι λαλων συγκυψας τω προσωπω στεναξω
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 σειομαι πασιν τοις μελεσιν οιδα γαρ οτι ουκ αθωον με εασεις
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 επειδη δε ειμι ασεβης δια τι ουκ απεθανον
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 εαν γαρ απολουσωμαι χιονι και αποκαθαρωμαι χερσιν καθαραις
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 ικανως εν ρυπω με εβαψας εβδελυξατο δε με η στολη
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 ου γαρ ει ανθρωπος κατ' εμε ω αντικρινουμαι ινα ελθωμεν ομοθυμαδον εις κρισιν
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 ειθε ην ο μεσιτης ημων και ελεγχων και διακουων ανα μεσον αμφοτερων
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 απαλλαξατω απ' εμου την ραβδον ο δε φοβος αυτου μη με στροβειτω
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 και ου μη φοβηθω αλλα λαλησω ου γαρ ουτω συνεπισταμαι