Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 Job respondió, diciendo:
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 Sí, yo sé muy bien que es así: ¿cómo un mortal podría tener razón contra Dios?
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 Si alguien quisiera disputar con él, no podría responderle ni una vez entre mil.
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 Su corazón es sabio, su fuerza invencible: ¿quién le hizo frente y se puso a salvo?
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 El arranca las montañas sin que ellas lo sepan y las da vuelta con su furor.
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 El remueve la tierra de su sitio y se estremecen sus columnas.
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 El manda al sol que deje de brillar y pone un sello sobre las estrellas.
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 El solo extiende los cielos y camina sobre las crestas del mar.
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 El crea la Osa Mayor y el Orión, las Pléyades y las Constelaciones del sur.
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 El hace cosas grandes e inescrutables, maravillas que no se pueden enumerar.
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 El pasa junto a mí, y yo no lo veo; sigue de largo, y no lo percibo.
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 Si arrebata una presa, ¿quién se lo impedirá o quién le preguntará qué es lo que hace?
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 Dios no reprime su furor: los secuaces de Rahab yacen postrados a sus pies.
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 ¡Cuánto menos podría replicarle yo y aducir mis argumentos frente a él!
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 Aún teniendo razón, no podría responder y debería implorar al que me acusa.
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 Aunque lo llamara y él me respondiera, no creo que llegue a escucharme.
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 El me aplasta por una insignificancia y multiplica mis heridas sin razón.
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 No me da tregua ni para tomar aliento, sino que me sacia de amarguras.
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 Si es cuestión de fuerza, él es el más fuerte; si de justicia, ¿quién podría emplazarlo?
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 Si tengo razón, por mi propia boca me condena; si soy íntegro, me declara perverso.
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 ¡Yo soy un hombre íntegro: nada me importa de mí mismo y siento desprecio por mi vida!
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 ¡Todo es igual! Por eso digo: «El extermina al íntegro y al malvado».
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 Si un azote siembra la muerte de improviso, se ríe de la desesperación de los inocentes.
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 Si un país cae en manos de un malvado, pone un velo sobre el rostro de los jueces: si no es él, ¿quién otro puede ser?
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 Mis días pasan más rápido que un corredor, huyen sin ver la felicidad.
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 Se deslizan como barcas de junco, como un águila que se lanza sobre su presa.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 Si pienso: «Voy a olvidarme de mis quejas, voy a poner buena cara y sonreír».
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 me asalta el terror por todos mis pesares, sabiendo que tú no me absuelves.
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 Seré juzgado culpable, ¿para qué entonces fatigarme en vano?
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 Aunque me lavara con nieve y purificara mis manos con potasa,
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 tú me hundirías en el fango y hasta mi ropa sentiría abominación por mí.
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 ¡No, él no es un hombre como yo, para responderle y comparecer juntos en un juicio!
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 ¡Si hubiera al menos un árbitro entre nosotros, que pusiera su mano sobre los dos,
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 para que Dios aparte su vara de mí y no me atemorice su terror!
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 Entonces le hablaría sin temor, porque estoy convencido de que no soy así.