Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Respondens autem Job, dixit :
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Utinam appenderentur peccata mea quibus iram merui, et calamitas quam patior, in statera !
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Quasi arena maris hæc gravior appareret ; unde et verba mea dolore sunt plena :
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 quia sagittæ Domini in me sunt, quarum indignatio ebibit spiritum meum ; et terrores Domini militant contra me.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Numquid rugiet onager cum habuerit herbam ? aut mugiet bos cum ante præsepe plenum steterit ?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 aut poterit comedi insulsum, quod non est sale conditum ? aut potest aliquis gustare quod gustatum affert mortem ?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Quæ prius nolebat tangere anima mea, nunc, præ angustia, cibi mei sunt.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Quis det ut veniat petitio mea, et quod expecto tribuat mihi Deus ?
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 et qui cœpit, ipse me conterat ; solvat manum suam, et succidat me ?
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Et hæc mihi sit consolatio, ut affligens me dolore, non parcat, nec contradicam sermonibus Sancti.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Quæ est enim fortitudo mea, ut sustineam ? aut quis finis meus, ut patienter agam ?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Nec fortitudo lapidum fortitudo mea, nec caro mea ænea est.
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Ecce non est auxilium mihi in me, et necessarii quoque mei recesserunt a me.
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 Qui tollit ab amico suo misericordiam, timorem Domini derelinquit.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 Fratres mei præterierunt me, sicut torrens qui raptim transit in convallibus.
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 Qui timent pruinam, irruet super eos nix.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Tempore quo fuerint dissipati, peribunt ; et ut incaluerit, solventur de loco suo.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Involutæ sunt semitæ gressuum eorum ; ambulabunt in vacuum, et peribunt.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Considerate semitas Thema, itinera Saba, et expectate paulisper.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 Confusi sunt, quia speravi : venerunt quoque usque ad me, et pudore cooperti sunt.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Nunc venistis ; et modo videntes plagam meam, timetis.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Numquid dixi : Afferte mihi, et de substantia vestra donate mihi ?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 vel : Liberate me de manu hostis, et de manu robustorum eruite me ?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Docete me, et ego tacebo : et si quid forte ignoravi, instruite me.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Quare detraxistis sermonibus veritatis, cum e vobis nullus sit qui possit arguere me ?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Ad increpandum tantum eloquia concinnatis, et in ventum verba profertis.
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Super pupillum irruitis, et subvertere nitimini amicum vestrum.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Verumtamen quod cœpistis explete : præbete aurem, et videte an mentiar.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Respondete, obsecro, absque contentione ; et loquentes id quod justum est, judicate.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Et non invenietis in lingua mea iniquitatem, nec in faucibus meis stultitia personabit.