Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Respondens autem Iob dixit:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 “ Utinam appenderetur aegritu do mea, et calamitatem meam assumerent in statera!
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Nunc vero arena maris haec gravior apparet, inde verbis meis haesito.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Quia sagittae Omnipotentis in me sunt, quarum venenum ebibit spiritus meus; et terrores Dei militant contra me.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Numquid rugiet onager, cum habueritherbam? Aut mugiet bos, cum ante praesepe plenum steterit?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Aut poterit comedi insulsum, quod non est sale conditum? Aut poterit gustari herba insulsa?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Quae prius nolebat tangere anima mea, nunc prae angustia cibi mei sunt.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Quis det, ut veniat petitio mea, et, quod exspecto, tribuat mihi Deus?
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 Utinam Deus me conterat; solvat manum suam et succidat me!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Et haec mihi sit consolatio, et exsultabo vel in pavore, qui non parcat, nec celabo sermones Sancti.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Quae est enim fortitudo mea, ut sustineam? Aut quis finis meus, ut patienter agam?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Num fortitudo lapidum, fortitudo mea? Num caro mea aenea est?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 An non est auxilium mihi in me, et virtus quoque remota est a me?
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 Qui tollit ab amico suo misericordiam, timorem Omnipotentis derelinquit.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 Fratres mei mentiti sunt me sicut alveus torrentium, qui evanescunt
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 nigrescentes glacie, cum ingruit super eos nix.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Tempore, quo diffluunt, arescunt et, ut incaluerit, solvuntur de loco suo.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Deflectunt viatorum turmae de viis suis, ascendentes per desertum pereunt.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Commeatus Thema consideraverunt, viatores Saba speraverunt in eis.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 Confusi sunt, quia speraverunt; venerunt eo usque, et pudore cooperti sunt.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Ita nunc vos facti estis mihi; videntes plagam meam, timetis.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Numquid dixi: Afferte mihi et de substantia vestra donate mihi?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 vel: Liberate me de manu hostis et de manu robustorum eruite me?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Docete me, et ego tacebo, et, si quid forte ignoravi, instruite me.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Quare detraxistis sermonibus veritatis, cum e vobis nullus sit, qui possit arguere me?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Ad increpandum tantum eloquia concinnatis, sed in ventum verba desperati.
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Super pupillum irruitis et subvertere nitimini amicum vestrum.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Nunc, quaeso, convertimini ad me, et in faciem vestram non mentiar.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Revertite! Nulla erit improbitas. Revertite! Adhuc praesens adest iustitia mea.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Estne in lingua mea improbitas? An palatum meum non discernit nequitiam?