Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Rispose Iob, e disse:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Dio il volesse, che li peccati miei fossero a peso, per li quali io meritai l'ira; e la miseria, ch' io patisco, nella stadera.
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Quasi come l'arena del mare, questa è più grave; donde le parole mie di dolore sono piene.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Però che le saette del Signore in me sono, le indignazioni delle quali ha bevuto lo spirito mio; e le paure del (nostro) Signore cavalcano contro a me.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Or raggirà l'asino, quando avrà l'erba? e muggerà lo bue, quando starà dinanzi alla mangiatoia piena?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Ovvero puote alcuno assaggiare quello che non era salato? (senza sale). Ovvero puote alcuno assaggiare quello, lo qual assaggiato dà la morte?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 (All' anima dello affamato ancora quelle cose che sono amare paiono dolci), quelle cose le quali in prima non volea toccare l'anima mia, ora per l'angoscia i cibi miei sono.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Chi mi dà, che venghi a me la petizione mia, e quello ch' io aspetto dia a me Iddio?
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 E colui che cominciò, lui mi fracassi, sciolga la mano sua e uccida me?
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 E questo sarà a me consolazione, che tormentato me con dolore, non mi perdoni; e non contraddicerò alle parole del Santo.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Che è adunque la fortezza mia, acciò ch' io sostenga? O vero quale è lo mio fine, ch' io mi stia pazientemente?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Nè anco la fortezza mia è fortezza di pietre; nè anco la carne mia è di metallo.
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Ecco, non è a me aiuto in me, e (alle mie cose bisognevoli) li miei amici si partiro da me.
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 E colui che toglie dall' amico suo la misericordia, la paura del Signore abbandona.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 Li fratelli miei trapassarono me, sì come il torrente che ratto passa nella valle.
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 Coloro che temono la brinata, cadrà sopra loro la neve.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Nel tempo, nel quale saranno dissipati, periranno; e quando si scalderanno, saranno disciolti del suo luogo.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Involte sono le vie delli andamenti loro; anderanno in vôto, e periranno.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Considerate le vie di Tema, e gli andamenti di Saba; e aspettate uno poco.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 Confusi sono, perciò ch' io sperai; in verità vennero insino a me, e di vergogna coperti sono.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Ora siete venuti; e ora vedete la piaga mia, e temete.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Or non vi dissi: arrecate a me, e della sostanza vostra donate a me.
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 O veramente: liberatemi della mano del nimico, e della mano delli robusti scampate me.
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Ammaestrate me, e io tacerò; e se per avventura alcuna cosa io non ho saputo, ammaestratemi.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Perchè detraeste alle parole della veritade, conciosia cosa che non sia alcuno di voi che mi possa riprendere?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Di riprendere solamente lo parlare ragionevole voi fabbricate, e le parole alli venti voi proferite.
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Sopra lo pupillo rovinate, e di subvertere vi sforzate l'amico vostro.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Ma impertanto quello che avete cominciato, compietelo; date le orecchie, e vedete se io mento.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Rispondete, io ve ne prego, senza contenzione; e favellate, e quello ch' è giusto giudicate.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 E non troverete nella lingua mia iniquitade, nè nelle mascelle mie risuonerà sciocchezza.