Jób könyve 26

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Giobbe rispose:
2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?	2 Quanto aiuto hai dato al debole e come hai soccorso il braccio senza forza!
3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?	3 Quanti buoni consigli hai dato all'ignorante e con quanta abbondanza hai manifestato la saggezza!
4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?	4 A chi hai tu rivolto la parola e qual è lo spirito che da te è uscito?
5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;	5 I morti tremano sotto terra, come pure le acque e i loro abitanti.
6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,	6 Nuda è la tomba davanti a lui e senza velo è l'abisso.
7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,	7 Egli stende il settentrione sopra il vuoto, tiene sospesa la terra sopra il nulla.
8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,	8 Rinchiude le acque dentro le nubi, e le nubi non si squarciano sotto il loro peso.
9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,	9 Copre la vista del suo trono stendendovi sopra la sua nube.
10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.	10 Ha tracciato un cerchio sulle acque, sino al confine tra la luce e le tenebre.
11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.	11 Le colonne del cielo si scuotono, sono prese da stupore alla sua minaccia.
12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,	12 Con forza agita il mare e con intelligenza doma Raab.
13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.	13 Al suo soffio si rasserenano i cieli, la sua mano trafigge il serpente tortuoso.
14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«	14 Ecco, questi non sono che i margini delle sue opere; quanto lieve è il sussurro che noi ne percepiamo! Ma il tuono della sua potenza chi può comprenderlo?