Jób könyve 26

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job tomó la palabra y dijo:
2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?	2 ¡Qué bien has sostenido al débil y socorrido al brazo inválido!
3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?	3 ¡Qué bien has aconsejado al ignorante, qué hábil talento has demostrado!
4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?	4 ¿A quién has dirigido tus discursos, y de quién es el espíritu que ha salido de ti?
5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;	5 Las Sombras tiemblan bajo tierra, las aguas y sus habitantes se estremecen.
6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,	6 Ante él, el Seol está al desnudo, la Perdición al descubierto.
7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,	7 El extiende el Septentrión sobre el vacío, sobre la nada suspende la tierra.
8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,	8 El encierra las aguas en sus nubes, sin que bajo su peso el nublado reviente.
9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,	9 El encubre la cara de la luna llena, desplegando sobre ella su nublado.
10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.	10 El trazó un cerco sobre la haz de las aguas, hasta el confín de la luz con las tinieblas,
11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.	11 Se tambalean las columnas del cielo, presas de terror a su amenaza.
12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,	12 Con su poder hendió la mar, con su destreza quebró a Ráhab.
13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.	13 Su soplo abrillantó los cielos, su mano traspasó a la Serpiente Huidiza,
14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«	14 Estos son los contornos de sus obras, de que sólo percibimos un apagado eco. Y el trueno de su potencia, ¿quién lo captará?