Sámuel második könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,	1 Locutus est autem David Domino verba carminis hujus in die qua liberavit eum Dominus de manu omnium inimicorum suorum, et de manu Saul.
2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,	2 Et ait : Dominus petra mea, et robur meum, et salvator meus.
3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.	3 Deus fortis meus : sperabo in eum ; scutum meum, et cornu salutis meæ : elevator meus, et refugium meum ; salvator meus : de iniquitate liberabis me.
4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Laudabilem invocabo Dominum, et ab inimicis meis salvus ero.
5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,	5 Quia circumdederunt me contritiones mortis : torrentes Belial terruerunt me.
6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,	6 Funes inferni circumdederunt me : prævenerunt me laquei mortis.
7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.	7 In tribulatione mea invocabo Dominum, et ad Deum meum clamabo : et exaudiet de templo suo vocem meam, et clamor meus veniet ad aures ejus.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.	8 Commota est et contremuit terra ; fundamenta montium concussa sunt, et conquassata : quoniam iratus est eis.
9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 Ascendit fumus de naribus ejus, et ignis de ore ejus vorabit : carbones succensi sunt ab eo.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,	10 Inclinavit cælos, et descendit : et caligo sub pedibus ejus.
11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.	11 Et ascendit super cherubim, et volavit : et lapsus est super pennas venti.
12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.	12 Posuit tenebras in circuitu suo latibulum, cribrans aquas de nubibus cælorum.
13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,	13 Præ fulgore in conspectu ejus, succensi sunt carbones ignis.
14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,	14 Tonabit de cælo Dominus, et excelsus dabit vocem suam.
15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.	15 Misit sagittas et dissipavit eos ; fulgur, et consumpsit eos.
16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.	16 Et apparuerunt effusiones maris, et revelata sunt fundamenta orbis ab increpatione Domini, ab inspiratione spiritus furoris ejus.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,	17 Misit de excelso, et assumpsit me, et extraxit me de aquis multis.
18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.	18 Liberavit me ab inimico meo potentissimo, et ab his qui oderant me : quoniam robustiores me erant.
19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,	19 Prævenit me in die afflictionis meæ, et factus est Dominus firmamentum meum.
20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.	20 Et eduxit me in latitudinem : liberavit me, quia complacui ei.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,	21 Retribuet mihi Dominus secundum justitiam meam : et secundum munditiam manuum mearum reddet mihi.
22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;	22 Quia custodivi vias Domini, et non egi impie a Deo meo.
23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,	23 Omnia enim judicia ejus in conspectu meo, et præcepta ejus non amovi a me.
24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.	24 Et ero perfectus cum eo, et custodiam me ab iniquitate mea.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.	25 Et restituet mihi Dominus secundum justitiam meam, et secundum munditiam manuum mearum in conspectu oculorum suorum.
26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,	26 Cum sancto sanctus eris, et cum robusto perfectus.
27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.	27 Cum electo electus eris, et cum perverso perverteris.
28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.	28 Et populum pauperem salvum facies : oculisque tuis excelsos humiliabis.
29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.	29 Quia tu lucerna mea, Domine, et tu, Domine, illuminabis tenebras meas.
30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.	30 In te enim curram accinctus : in Deo meo transiliam murum.
31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.	31 Deus, immaculata via ejus ; eloquium Domini igne examinatum : scutum est omnium sperantium in se.
32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?	32 Quis est Deus præter Dominum, et quis fortis præter Deum nostrum ?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,	33 Deus qui accinxit me fortitudine, et complanavit perfectam viam meam.
34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,	34 Coæquans pedes meos cervis, et super excelsa mea statuens me ;
35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.	35 docens manus meas ad prælium, et componens quasi arcum æreum brachia mea.
36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.	36 Dedisti mihi clypeum salutis tuæ, et mansuetudo tua multiplicavit me.
37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.	37 Dilatabis gressus meos subtus me, et non deficient tali mei.
38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,	38 Persequar inimicos meos, et conteram, et non convertar donec consumam eos.
39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.	39 Consumam eos et confringam, ut non consurgant : cadent sub pedibus meis.
40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,	40 Accinxisti me fortitudine ad prælium : incurvasti resistentes mihi subtus me.
41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.	41 Inimicos meos dedisti mihi dorsum ; odientes me, et disperdam eos.
42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.	42 Clamabunt, et non erit qui salvet ; ad Dominum, et non exaudiet eos.
43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.	43 Delebo eos ut pulverem terræ ; quasi lutum platearum comminuam eos atque confringam.
44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.	44 Salvabis me a contradictionibus populi mei ; custodies me in caput gentium : populus quem ignoro serviet mihi.
45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.	45 Filii alieni resistent mihi ; auditu auris obedient mihi.
46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.	46 Filii alieni defluxerunt, et contrahentur in angustiis suis.
47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,	47 Vivit Dominus, et benedictus Deus meus, et exaltabitur Deus fortis salutis meæ.
48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,	48 Deus qui das vindictas mihi, et dejicis populos sub me.
49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.	49 Qui educis me ab inimicis meis, et a resistentibus mihi elevas me : a viro iniquo liberabis me.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,	50 Propterea confitebor tibi, Domine, in gentibus, et nomini tuo cantabo :
51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«	51 magnificans salutes regis sui, et faciens misericordiam christo suo David, et semini ejus in sempiternum.