Sámuel második könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,	1 David dirigió al Señor las palabras de este canto, cuando el Señor lo libró de todos sus enemigos y de la mano de Saúl.
2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,	2 El dijo: Yo te amo, Señor, mi fuerza
3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.	3 Señor, mi Roca, mi fortaleza y mi libertador, mi Dios, el peñasco en que me refugio, mi escudo, mi fuerza salvadora, mi baluarte, mi salvador, que me libras de la violencia.
4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Yo invoco al Señor, que es digno de alabanza, y quedo a salvo de mis enemigos.
5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,	5 Las olas de la Muerte me envolvieron, me aterraron los torrentes devastadores,
6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,	6 me cercaron los lazos del Abismo, las redes de la Muerte llegaron hasta mí.
7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.	7 Pero en mi angustia invoqué al Señor, grité a mi Dios pidiendo auxilio, y él escuchó mi voz desde su Templo, mi grito llegó hasta sus oídos.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.	8 Entonces tembló y se tambaleó la tierra: vacilaron los fundamentos de las montañas, y se conmovieron a causa de su furor;
9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 de su nariz se alzó una humareda, de su boca, un fuego abrasador, y arrojaba carbones encendidos.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,	10 El Señor inclinó el cielo, y descendió con un espeso nubarrón bajo sus pies;
11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.	11 montó en el Querubín y emprendió vuelo, planeando sobre las alas del viento.
12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.	12 Se envolvió en un manto de tinieblas; un oscuro aguacero y espesas nubes lo cubrían como un toldo;
13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,	13 las nubes se deshicieron en granizo y centellas al fulgor de su presencia.
14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,	14 El Señor tronaba desde el cielo, el Altísimo hacía oír su voz;
15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.	15 arrojó flechas y los dispersó, lanzó rayos y sembró la confusión.
16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.	16 Al proferir tus amenazas, Señor, al soplar el vendaval de tu ira, aparecieron los cauces del mar y quedaron a la vista los cimientos del mundo.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,	17 El tendió su mano desde lo alto y me tomó, me sacó de las aguas caudalosas;
18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.	18 me libró de mi enemigo poderoso, de adversarios más fuertes que yo.
19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,	19 Ellos me enfrentaron en un día nefasto, pero el Señor fue mi apoyo:
20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.	20 me sacó a un lugar espacioso, me libró, porque me ama.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,	21 El Señor me recompensó de mis manos:
22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;	22 porque seguí fielmente los caminos del Señor, y no me aparté de mi Dios, haciendo el mal;
23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,	23 porque tengo presente todas sus decisiones y nunca me alejé de sus preceptos.
24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.	24 Tuve ante él una conducta irreprochable y me esforcé por no ofenderlo.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.	25 El Señor me premió, porque yo era justo y era inocente ante sus ojos.
26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,	26 Tú eres bondadoso con los buenos y eres íntegro con el hombre intachable;
27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.	27 eres sincero con los que son sinceros y te muestras astuto con los falsos.
28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.	28 Porque tú salvas al pueblo oprimido y humillas los ojos altaneros:
29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.	29 tú eres mi lámpara, Señor; Dios mío, tú iluminas mis tinieblas
30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.	30 Contigo puedo atacar a un tropel; con mi Dios, puedo asaltar una muralla.
31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.	31 El camino de Dios es perfecto, la promesa del Señor es digna de confianza. El Señor es un escudo para los que se refugian en él,
32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?	32 porque ¿Quién es Dios fuera del Señor? ¿y quién es la Roca fuera de nuestro Dios?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,	33 El es el Dios que me ciñe de valor y hace intachable mi camino;
34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,	34 el que me da la rapidez de un ciervo y me afianza en las alturas;
35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.	35 el que adiestra mis manos para la guerra y mis brazos para tender el arco de bronce.
36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.	36 Me entregaste tu escudo victorioso y tu mano derecha me sostuvo; me engrandeciste con tu triunfo,
37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.	37 me hiciste dar largos pasos, y no se doblaron mis tobillos.
38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,	38 Perseguí y alcancé a mis enemigos, no me volví hasta que fueron aniquilados;
39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.	39 los derroté y no pudieron rehacerse, quedaron abatidos bajo mis pies.
40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,	40 Tú me ceñiste de valor para la lucha, doblegaste ante mí a mis agresores;
41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.	41 pusiste en fuga a mis enemigos, y yo exterminé a mis adversarios.
42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.	42 Imploraron, pero nadie los salvó; gritaban al Señor, pero no les respondía.
43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.	43 Los deshice como polvo de la tierra, los pisé como el barro de las calles.
44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.	44 Tú me libraste de un ejército incontable y me pusiste al frente de naciones: pueblos extraños son mis vasallos.
45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.	45 Gente extranjera me rinde pleitesía; apenas me oyen nombrar, me prestan obediencia.
46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.	46 Los extranjeros palidecen ante mí y, temblando, abandonan sus refugios.
47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,	47 ¡Viva el Señor! ¡Bendita sea mi Roca! ¡Glorificado sea Dios, la Roca de mi salvación,
48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,	48 el Dios que venga mis agravios y pone a los pueblos a mis pies!
49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.	49 Tú me liberas de mis enemigos, me haces triunfar de mis agresores y me libras del hombre violento.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,	50 Por eso te alabaré entre las naciones y cantaré, Señor, en honor de tu Nombre.
51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«	51 El concede grandes victorias a su rey y trata con fidelidad a su Ungido. a David y a su descendencia para siempre.