1 LA Sapienza non grida ella? E la Prudenza non dà ella fuori la sua voce? | 1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság? |
2 Ella sta in piè in capo de’ luoghi elevati, in su la via, Ne’ crocicchi. | 2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak, |
3 Ella grida presso alle porte, alla bocca della città, All’entrata degli usci delle case, | 3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon: |
4 Dicendo: Io grido a voi, o uomini principali; E la mia voce s’indirizza ancora al volgo. | 4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam! |
5 Semplici, intendete che cosa sia avvedimento; E voi stolti, intendete che cosa sia buon senno. | 5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék! |
6 Ascoltate; perciocchè io proporrò cose eccellenti; L’aprir delle mie labbra sarà di cose diritte. | 6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim, |
7 Conciossiachè il mio palato ragionerà di verità; Ma l’empietà è ciò che le mie labbra abbominano. | 7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja. |
8 Tutti i detti della mia bocca son con giustizia; In essi non vi è nulla di torto o di perverso. | 8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás. |
9 Essi tutti son diritti agl’intendenti, E bene addirizzati a coloro che hanno trovata la scienza. | 9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt. |
10 Ricevete il mio ammaestramento, e non dell’argento; E scienza, anzi che oro eletto. | 10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat, |
11 Perciocchè la sapienza è migliore che le perle; E tutte le cose le più care non l’agguagliano | 11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.« |
12 Io, la Sapienza, abito nell’avvedimento, E trovo la conoscenza de’ buoni avvisi. | 12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban. |
13 Il timor del Signore è odiare il male; Io odio la superbia, e l’alterezza, e la via della malvagità, E la bocca perversa. | 13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat. |
14 A me appartiene il consiglio e la buona ragione; Io son la prudenza; a me appartiene la forza. | 14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő! |
15 Per me regnano i re, Ed i rettori fanno statuti di giustizia. | 15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók. |
16 Per me signoreggiano i signori, Ed i principi, e tutti i giudici della terra. | 16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok. |
17 Io amo quelli che mi amano; E quelli che mi cercano mi troveranno. | 17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak. |
18 Ricchezze e gloria son meco; Beni permanenti e giustizia. | 18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség. |
19 Il mio frutto è migliore che oro, anzi che oro finissimo; E la mia rendita migliore che argento eletto. | 19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél. |
20 Io cammino per la via della giustizia, In mezzo de’ sentieri della dirittura; | 20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén, |
21 Per fare eredare il vero essere a quelli che mi amano, Ed empiere i lor tesori | 21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat. |
22 IL Signore mi possedeva al principio della sua via, Avanti le sue opere, ab eterno. | 22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. |
23 Io sono stata costituita in principato ab eterno, Dal principio, avanti che la terra fosse. | 23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. |
24 Avanti che fossero abissi, Nè fonti, nè gorghi d’acque, io fui prodotta. | 24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, |
25 Io fui prodotta innanzi che i monti fossero profondati, Avanti i colli; | 25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem. |
26 Mentre egli non avea ancora fatta la terra, nè le campagne, Nè la sommità del terreno del mondo. | 26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait, |
27 Quando egli ordinava i cieli, io v’era; Quando egli disegnava il giro sopra la superficie dell’abisso; | 27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. |
28 Quando egli fermava il cielo disopra; Quando egli fortificava le fonti dell’abisso; | 28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat. |
29 Quando egli poneva il suo termine al mare, Talchè le acque non possono trapassare il suo comandamento; Quando egli poneva i fondamenti della terra; | 29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette, |
30 Ed era appo lui come un allievo, Ed era le sue delizie tuttodì; Io mi sollazzava in ogni tempo nel suo cospetto. | 30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor. |
31 Io mi sollazzo nella parte abitata della sua terra; Ed i miei diletti sono co’ figliuoli degli uomini | 31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni. |
32 Ora dunque, figliuoli, ascoltatemi: Beati coloro che osservano le mie vie. | 32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat! |
33 Ascoltate l’ammaestramento, e diventate savi, E non lo schifate. | 33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól! |
34 Beato l’uomo che mi ascolta, Per vegliar tuttodì presso a’ miei usci; Per istare a guardia agli stipiti delle mie porte. | 34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját, |
35 Perciocchè chi mi trova, trova la vita, Ed ottiene benevolenza dal Signore. | 35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól. |
36 Ma chi pecca contro a me fa ingiuria all’anima sua; Tutti quelli che mi odiano amano la morte | 36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli! |