Giobbe 3

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 DOPO questo, Giobbe aprì la sua bocca, e maledisse il suo giorno.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 E prese a dire:	2 és mondta:
3 Possa perire il giorno nel quale io nacqui, E la notte che fu detto: Un maschio è nato.	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Quel giorno sia tenebroso; Iddio non ne abbia cura da alto, E non risplenda la luce sopra esso.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Tenebre, ed ombra di morte rendanlo immondo; La nuvola dimori sopra esso; Queste cose rendanlo spaventevole, quali sono i giorni più acerbi.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Caligine ingombri quella notte; Non rallegrisi fra i giorni dell’anno, Non sia annoverata fra i mesi.	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Ecco, quella notte sia solitaria, Non facciansi in essa canti alcuni.	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Maledicanla coloro che maledicono i giorni, I quali son sempre apparecchiati a far nuovi lamenti.	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Oscurinsi le stelle del suo vespro; Aspetti la luce, ma non ne venga alcuna, E non vegga le palpebre dell’alba;	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Perciocchè non serrò gli usci del seno di mia madre, E non fece sì che gli occhi miei non vedessero l’affanno	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Perchè non morii io dalla matrice? Perchè non trapassai come prima uscii del seno?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Perchè mi furono pòrte le ginocchia? Perchè le mammelle, acciocchè io poppassi?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Conciossiachè ora giacerei, e mi riposerei; Io dormirei, e pezzo fa sarei in riposo,	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 Con i re, e con i consiglieri della terra, I quali edificavano i luoghi deserti;	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 Ovvero co’ principi, che aveano dell’oro, Ed empievano le lor case d’argento;	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Ovvero anche del tutto non sarei stato, come un abortivo nascosto, Come il feto che non ha veduta la luce.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Quivi cessano gli empi di travagliare altrui, E quivi si riposano gli stanchi.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 Parimente i prigioni hanno requie, E non odono più la voce del sollecitator delle opere.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Quivi è il piccolo e il grande; E il servo franco del suo signore	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Perchè dà egli la luce al miserabile, E la vita a coloro che sono in amaritudine d’animo?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 I quali aspettano la morte, e pure ella non viene; E la ricercano più che tesori nascosti;	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 E si rallegrano, fino a festeggiarne, E gioiscono, quando hanno trovato il sepolcro.	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 Perchè dà egli la luce all’uomo, la cui via è nascosta, E il quale Iddio ha assiepato d’ogn’intorno?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Conciossiachè, avanti che io prenda il mio cibo, il mio sospiro venga, E i miei ruggiti si versino come acqua.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Perchè ciò di che io avea spavento mi è avvenuto, E mi è sopraggiunto quello di che avea paura.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Io non ho avuta tranquillità, nè riposo, nè quiete; Ed è venuto il turbamento	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«