Livre des Psaumes 65

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Au maître de chant. Psaume de David. Cantique.	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
2 Il est bon de te louer, ô Dieu, en Sion, et d’acquitter à Jérusalem nos promesses,	2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.
3 car toi, tu as entendu la prière. Tout mortel traîne jusqu’à toi	3 Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.
4 ses actions coupables, le mal est plus fort que nous, mais toi tu pardonnes.	4 Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.
5 Heureux celui que tu choisis pour qu’il t’approche et qu’il demeure en tes parvis! Donne-nous tout notre saoul des biens de ta maison, des choses saintes de ton Temple.	5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!
6 Réponds-nous comme il convient, fais des prodiges, ô Dieu, notre salut, espoir des terres les plus lointaines et des îles du grand large.	6 Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.
7 Dieu fort, tu as planté les montagnes; Dieu vêtu de puissance,	7 Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.
8 tu domptes le tumulte des mers, le tumulte de leurs flots. Tu domptes le grondement des peuples,	8 Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.
9 et tes signes glacent d’effroi les peuples lointains. Mais quelle joie aux portes du soleil levant, et sur les lieux là-bas où il se couche!	9 A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.
10 Tu visites la terre pour lui donner son eau, tu lui fais donner ses richesses. Le ruisseau céleste regorge d’eau pour préparer la terre et le blé des hommes.	10 Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.
11 Tu la prépares, arrosant les sillons, aplanissant les mottes. Les averses la détrempent et tu bénis ses germes.	11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.
12 Les biens que tu donnes sont à l’année sa couronne, sur tes sentiers la graisse ruisselle.	12 Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.
13 Les prairies du désert en deviennent moelleuses. les collines ont pris leur habit de fête,	13 A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.
14 les prés se couvrent de bétail, les vallées revêtent leur manteau de blé. Enfin leurs cris de joie, écoutez leur chant!	14 Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.