| 1 Ricòrdati, Signore, quello che c'è avvenuto; considera e guarda l' obbrobrio nostro. | 1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat! |
| 2 Ridutta è la nostra eredità alli alieni; le case nostre alli estranei. | 2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre. |
| 3 Siamo fatti pupilli senza padre; le nostre madri sono quasi vidue. | 3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek. |
| 4 Abbiamo bevuta la nostra acqua per la pecunia; abbiamo comprate le nostre legna per prezzo. | 4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk. |
| 5 Eravamo minacciando con li capi; alli afflitti non si dava riposo. | 5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk. |
| 6 Noi dessimo mano all' Egitto e alli Assirii, acciò si satollassimo di pane. | 6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel. |
| 7 Peccorono li padri nostri, e già non sono; e noi abbiamo portate le loro iniquità. | 7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket. |
| 8 Ci sono signoreggiati li servi; non vi fu cui ci ricomprasse della loro mano. | 8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. |
| 9 Nel deserto, in presenza del coltello, a noi portavamo il pane nelle nostre anime. | 9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában. |
| 10 Abbruciata è la nostra pelle a modo di fornace, dalla faccia della tempesta della fame. | 10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől. |
| 11 Per forza hanno conosciuto le femine in Sion, e le vergini nelle città di Giuda. | 11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. |
| 12 Si sono sospesi li principi con la mano; non si vergognorono le faccie de' vecchi. | 12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték. |
| 13 Hanno impudica e disonestamente usato con li giovencioli; e hanno sospesi li fanciulli nel legno. | 13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak. |
| 14 Vennero a meno li vecchi dalle porte, li giovani dal coro de' cantanti. | 14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat. |
| 15 Venuto è a meno il gaudio del cuore nostro; il nostro ordine del canto è rivoltato in lamentevole pianto. | 15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk. |
| 16 Caduta è la corona del capo nostro; guai a noi, imperò che abbiamo peccato! | 16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk! |
| 17 E però egli è fatto (tristo e) mesto il cuore nostro (nel dolore); e però si sono oscurati li nostri occhi, | 17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk; |
| 18 per il monte di Sion, imperò ch' egli è dissipato; si sono andate le volpi in quello. | 18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta. |
| 19 Ma tu, Signore, permanerai in eterno; la tua sedia regale permanerà dalla generazione in generazione. | 19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre. |
| 20 I perchè in perpetuo ti sei dismenticato di noi? ci abbandoni nella longhezza de' giorni? | 20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra? |
| 21 Convertici, Signore, a te, e convertiremoci; rinnova li nostri giorni, come dal principio. | 21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan! |
| 22 Ma da te gittando ne hai scacciati; grandemente sei adirato contra di noi. | 22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk? |
