1 Non è forse la sapienza che chiama? L'intelligenza non fa sentir la voce? | 1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság? |
2 In cima alle alture, lungo la strada, agli incroci delle vie ella si pone; | 2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak, |
3 accanto alle porte, all'ingresso dei villaggi, sulle vie di scorrimento grida: | 3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon: |
4 "Voi, uomini, io chiamo, grido ai figli dell'uomo. | 4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam! |
5 Imparate, ingenui, la prudenza, voi, insensati, diventate giudiziosi! | 5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék! |
6 Ascoltate, perché cose importanti io dirò, ciò che le mie labbra proferiscono è retto. | 6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim, |
7 Cose vere pronunzia il mio palato, abominio delle mie labbra è l'empietà. | 7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja. |
8 Giuste sono tutte le parole della mia bocca, niente c'è in esse di tortuoso e perverso. | 8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás. |
9 Tutte sono sincere per chi le sa comprendere, rette per chi ha trovato la scienza. | 9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt. |
10 Accogliete la mia istruzione, non l'argento, la scienza invece dell'oro fino. | 10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat, |
11 Sì, la sapienza è migliore delle perle, quanto può desiderarsi non l'eguaglia. | 11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.« |
12 Io, sapienza, abito insieme alla prudenza, ho trovato la scienza dei consigli. | 12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban. |
13 Il timore del Signore è l'odio del male. Superbia, orgoglio, cattiva condotta e bocca perversa io li odio. | 13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat. |
14 A me il consiglio e l'abilità, io sono l'intelligenza, a me la forza. | 14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő! |
15 Per me i re regnano, i capi amministrano la giustizia; | 15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók. |
16 per me i prìncipi governano, i nobili giudicano la terra. | 16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok. |
17 Io amo coloro che mi amano; coloro che mi cercano, mi trovano. | 17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak. |
18 Ricchezza e gloria sono con me, i beni che perdurano e la giustizia. | 18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség. |
19 Il mio frutto è migliore dell'oro, quello fino, i miei prodotti preferibili all'argento puro. | 19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél. |
20 Nella via della giustizia io cammino, nei sentieri del diritto, | 20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén, |
21 per provvedere a chi mi ama il bene, riempire i suoi tesori. | 21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat. |
22 Il Signore mi ha creata all'inizio del suo operare, prima delle sue opere più antiche. | 22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. |
23 Dall'eternità sono stata costituita, dall'inizio, prima dei primordi della terra. | 23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. |
24 Quando non c'erano gli abissi io fui partorita, quando non c'erano le sorgenti delle acque profonde. | 24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, |
25 Prima che le montagne fossero piantate, prima delle colline io fui partorita; | 25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem. |
26 ancora non aveva fatto la terra e le campagne e i primi elementi della terra. | 26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait, |
27 Quando fissò il cielo, io ero là, quando stabilì il firmamento sopra la faccia dell'abisso. | 27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. |
28 Quando condensò le nuvole del cielo, quando chiuse le sorgenti dell'abisso. | 28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat. |
29 Quando impose al mare la sua legge, che le acque non trasgredissero la sua parola; quando fissò i fondamenti della terra, | 29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette, |
30 io ero al suo fianco, come ordinatrice, io ero la sua delizia giorno per giorno, godendo alla sua presenza sempre, | 30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor. |
31 godendo sul suolo della terra e mia delizia erano i figli dell'uomo. | 31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni. |
32 E ora, figli, ascoltatemi! Felici quelli che osservano le mie vie. | 32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat! |
33 Ascoltate l'ammonimento e siate saggi, non lo trascurate! | 33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól! |
34 Felice l'uomo che mi ascolta, vegliando alle mie porte ogni giorno, custodendone i battenti! | 34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját, |
35 Sì! Chi trova me, trova la vita, e incontrerà la benevolenza del Signore. | 35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól. |
36 Ma chi mi offende, distrugge se stesso: tutti coloro che mi odiano, amano la morte! | 36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli! |