Giobbe 27

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - E continuò Giobbe, riprendendo la sua sentenza, e disse:	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 «Per la vita di Dio, che tolse via il mio diritto, e dell'Onnipotente, che amareggiò l'anima mia,	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 che - fino a quando rimarrà alito in me, e il soffio di Dio nelle mie narici -	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 le mie labbra non pronunceranno iniquità, nè la mia lingua asserirà menzogna.	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 Lungi da me che io giudichi aver voi ragione; fino a che morrò, non cesserò [d'affermare] la mia innocenza.	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 Non abbandonerò la mia giustizia, a cui già m'attenni, nè di tutta la mia vita il mio cuore mi rimprovera nulla.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 Succeda al mio nemico come all'empio, e al mio avversario come all'iniquo!	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Poichè qual è mai la speranza del perverso se viene reciso, e Dio gli ridomanda l'anima?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 Ascolterà forse Dio il grido di lui, quando sovr'esso giungerà l'angustia?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 o troverà egli nell'Onnipotente il suo diletto, e l'invocherà in ogni tempo?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Insegnerò io a voialtri, con l'aiuto di Dio, e i disegni dell'Onnipotente non vi celerò:	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 voi tutti infatti avete riscontrato, e perchè dunque senza ragione asserite cose vane?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Questa è la sorte che Dio assegna all'uomo empio, e l'eredità che i violenti ricevono dall'Onnipotente:	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 se i suoi figli saranno numerosi, son destinati alla spada, e i suoi discendenti non si sazieranno di pane;	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 i superstiti suoi saran sepolti di peste, e le vedove loro non eleveranno il pianto.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 Se egli accumula l'argento come terra, e come creta ha preparato vestimenta,	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 egli prepara, ma il giusto se ne veste, e l'argento lo spartisce l'innocente.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Fabbrica, come per la tignuola, la sua casa, e come un vignaiuolo che faccia un [debole] capanno;	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 ricco ei si giacerà, ma nulla porterà seco, aprendo i suoi occhi non ritroverà nulla.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 Lo raggiungerà come acqua [impetuosa] la miseria, di notte l'opprimerà l'uragano;	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 un vento infocato via lo rapisce ed invola, e come turbine lo porta lungi dal suo luogo.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 [Dio] lo bersaglierà senza risparmiarlo, mentre dalla mano di lui quello tenta fuggire;	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 [la gente] batterà a suo disprezzo le mani, e a suo disprezzo fischierà, vedendo il suo luogo.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.