A példabeszédek könyve 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai	1 Parabolæ Salomonis, filii David, regis Israël,
2 a bölcsesség és fegyelem tanulására,	2 ad sciendam sapientiam et disciplinam ;
3 az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére,	3 ad intelligenda verba prudentiæ, et suscipiendam eruditionem doctrinæ, justitiam, et judicium, et æquitatem :
4 hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság.	4 ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia et intellectus.
5 A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer,	5 Audiens sapiens, sapientior erit, et intelligens gubernacula possidebit.
6 behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.	6 Animadvertet parabolam et interpretationem, verba sapientum et ænigmata eorum.
7 A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.	7 Timor Domini principium sapientiæ ; sapientiam atque doctrinam stulti despiciunt.
8 Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását,	8 Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ :
9 mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba!	9 ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.
10 Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,	10 Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.
11 ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!	11 Si dixerint : Veni nobiscum, insidiemur sanguini ; abscondamus tendiculas contra insontem frustra ;
12 Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót,	12 deglutiamus eum sicut infernus viventem, et integrum quasi descendentem in lacum ;
13 szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal!	13 omnem pretiosam substantiam reperiemus ; implebimus domos nostras spoliis :
14 Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!«	14 sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum :
15 Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől,	15 fili mi, ne ambules cum eis ; prohibe pedem tuum a semitis eorum :
16 mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan!	16 pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.
17 Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt,	17 Frustra autem jacitur rete ante oculos pennatorum.
18 ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt.	18 Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.
19 Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét.	19 Sic semitæ omnis avari : animas possidentium rapiunt.
20 A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját,	20 Sapientia foris prædicat ; in plateis dat vocem suam :
21 lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:	21 in capite turbarum clamitat ; in foribus portarum urbis profert verba sua, dicens :
22 »Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást?	22 Usquequo, parvuli, diligitis infantiam, et stulti ea quæ sibi sunt noxia cupient, et imprudentes odibunt scientiam ?
23 Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet:	23 convertimini ad correptionem meam. En proferam vobis spiritum meum, et ostendam vobis verba mea.
24 mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,	24 Quia vocavi, et renuistis ; extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret :
25 semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel:	25 despexistis omne consilium meum, et increpationes meas neglexistis.
26 én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,	26 Ego quoque in interitu vestro ridebo, et subsannabo cum vobis id quod timebatis advenerit.
27 ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!«	27 Cum irruerit repentina calamitas, et interitus quasi tempestas ingruerit ; quando venerit super vos tribulatio et angustia :
28 Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.	28 tunc invocabunt me, et non exaudiam ; mane consurgent, et non invenient me :
29 Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét,	29 eo quod exosam habuerint disciplinam, et timorem Domini non susceperint,
30 nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet:	30 nec acquieverint consilio meo, et detraxerint universæ correptioni meæ.
31 bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből!	31 Comedent igitur fructus viæ suæ, suisque consiliis saturabuntur.
32 Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük.	32 Aversio parvulorum interficiet eos, et prosperitas stultorum perdet illos.
33 Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.	33 Qui autem me audierit, absque terrore requiescet, et abundantia perfruetur, timore malorum sublato.