A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 ¡Vengan, cantemos con júbilo al Señor, aclamemos a la Roca que nos salva!
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 ¡Lleguemos hasta él dándole gracias, aclamemos con música al Señor!
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 Porque el Señor es un Dios grande, el soberano de todos los dioses:
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 en su mano están los abismos de la tierra, y son suyas las cumbres de las montañas;
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 suyo es el mar, porque él lo hizo, y la tierra firme, que formaron sus manos.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 ¡Entren, inclinémonos para adorarlo! ¡Doblemos la rodilla ante el Señor que nos creó!
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 Porque él es nuestro Dios, y nosotros, el pueblo que él apacienta, las ovejas conducidas por su mano. Ojalá hoy escuchen la voz del Señor:
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 «No endurezcan su corazón como en Meribá, como en el día de Masá, en el desierto,
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 cuando sus padres me tentaron y provocaron, aunque habían visto mis obras.
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 Cuarenta años me disgustó esa generación, hasta que dije: «Es un pueblo de corazón extraviado, que no conoce mis caminos».
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 Por eso juré en mi indignación: «Jamás entrarán en mi Reposo».