A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Maschil di Heman Ezrahita, che è un cantico di salmo dato al capo de’ Musici, dei figliuoli di Core, per Cantarlo sopra Mahalat. O SIGNORE Iddio della mia salute, Io grido di giorno e di notte, nel tuo cospetto.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Venga la mia orazione in tua presenza; Inchina il tuo orecchio al mio grido.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Perciocchè l’anima mia è sazia di mali; E la mia vita è giunta infino al sepolcro.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Io son reputato del numero di quelli che scendono nella fossa; Io son simile ad un uomo che non ha più forza alcuna.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Io sono spacciato fra i morti, Come gli uccisi che giacciono nella sepoltura, De’ quali tu non ti ricordi più; E che son ricisi dalla tua mano.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 Tu mi hai posto in una fossa bassissima, In tenebre, in luoghi profondi.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 L’ira tua si è posata sopra me, E tu mi hai abbattuto con tutti i tuoi flutti. Sela.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Tu hai allontanati da me i miei conoscenti, Tu mi hai renduto loro grandemente abbominevole; Io son serrato, e non posso uscire.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 L’occhio mio è doglioso d’afflizione; O Signore, io grido a te tuttodì, Io spiego a te le palme delle mie mani
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 Opererai tu alcuna maraviglia inverso i morti? I trapassati risorgeranno essi, per celebrarti? Sela.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 La tua benignità si narrerà ella nel sepolcro? E la tua verità nel luogo della perdizione?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Le tue maraviglie si conosceranno esse nelle tenebre? E la tua giustizia nella terra dell’obblio?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Ora quant’è a me, o Signore, io grido a te; E la mia orazione ti si fa incontro la mattina.
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Perchè scacci, o Signore, l’anima mia? Perchè nascondi il tuo volto da me?
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Io son povero, e vengo meno fin dalla mia giovanezza; Io porto i tuoi spaventi, e ne sto in forse.
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Le tue ire mi son passate addosso; I tuoi terrori mi hanno deserto;
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Mi han circondato come acque tuttodì; Tutti quanti mi hanno intorniato.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Tu hai allontanati da me amici e compagni; I miei conoscenti son nascosti nelle tenebre
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.