A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Cántico. Salmo. De los hijos de Coré. Del maestro de coro. Para la enfermedad. Para la aflicción. Poema. De Hemán el indígena.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Yahveh, Dios de mi salvación, ante ti estoy clamando día y noche;
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 llegue hasta tí mi súplica, presta oído a mi clamor.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Porque mi alma de males está ahíta, y mi vida está al borde del seol;
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 contado entre los que bajan a la fosa, soy como un hombre acabado:
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 relegado entre los muertos, como los cadáveres que yacen en la tumba, aquellos de los que no te acuerdas más, que están arrancados de tu mano.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Me has echado en lo profundo de la fosa, en las tinieblas, en los abismos;
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 sobre mí pesa tu furor, con todas tus olas me hundes. Pausa.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Has alejado de mí a mis conocidos, me has hecho para ellos un horror, cerrado estoy y sin salida,
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 mi ojo se consume por la pena. Yo te llamo, Yahveh, todo el día, tiendo mis manos hacia ti. Pausa.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 ¿Acaso para los muertos haces maravillas, o las sombras se alzan a alabarte?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 ¿Se habla en la tumba de tu amor, de tu lealtad en el lugar de perdición?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 ¿Se conocen en las tinieblas tus maravillas, o tu justicia en la tierra del olvido ?»
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Mas yo grito hacia ti, Yahveh, de madrugada va a tu encuentro mi oración;
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 ¿por qué, Yahveh, mi alma rechazas, lejos de mí tu rostro ocultas?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Desdichado y agónico estoy desde mi infancia, he soportado tus terrores, y ya no puedo más;
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 han pasado tus iras sobre mí, tus espantos me han aniquilado.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Me envuelven como el agua todo el día, se aprietan contra mí todos a una.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Has alejado de mí compañeros y amigos, son mi compañía las tinieblas.