A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 Psalmus Asaph. Deus, venerunt gentes in hæreditatem tuam ; polluerunt templum sanctum tuum ; posuerunt Jerusalem in pomorum custodiam.
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 Posuerunt morticina servorum tuorum escas volatilibus cæli ; carnes sanctorum tuorum bestiis terræ.
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 Effuderunt sanguinem eorum tamquam aquam in circuitu Jerusalem, et non erat qui sepeliret.
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 Facti sumus opprobrium vicinis nostris ; subsannatio et illusio his qui in circuitu nostro sunt.
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 Usquequo, Domine, irasceris in finem ? accendetur velut ignis zelus tuus ?
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 Effunde iram tuam in gentes quæ te non noverunt, et in regna quæ nomen tuum non invocaverunt :
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 quia comederunt Jacob, et locum ejus desolaverunt.
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 Ne memineris iniquitatum nostrarum antiquarum ; cito anticipent nos misericordiæ tuæ, quia pauperes facti sumus nimis.
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 Adjuva nos, Deus salutaris noster, et propter gloriam nominis tui, Domine, libera nos : et propitius esto peccatis nostris, propter nomen tuum.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 Ne forte dicant in gentibus : Ubi est Deus eorum ? et innotescat in nationibus coram oculis nostris ultio sanguinis servorum tuorum qui effusus est.
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 Introëat in conspectu tuo gemitus compeditorum ; secundum magnitudinem brachii tui posside filios mortificatorum :
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 et redde vicinis nostris septuplum in sinu eorum ; improperium ipsorum quod exprobraverunt tibi, Domine.
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 Nos autem populus tuus, et oves pascuæ tuæ, confitebimur tibi in sæculum ; in generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam.
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.