A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 [Ein Weisheitslied Asafs.] Mein Volk, vernimm meine Weisung! Wendet euer Ohr zu den Worten meines Mundes!
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 Ich öffne meinen Mund zu einem Spruch; ich will die Geheimnisse der Vorzeit verkünden.
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 Was wir hörten und erfuhren, was uns die Väter erzählten,
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 das wollen wir unseren Kindern nicht verbergen, sondern dem kommenden Geschlecht erzählen: die ruhmreichen Taten und die Stärke des Herrn, die Wunder, die er getan hat.
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 Er stellte sein Gesetz auf in Jakob, gab in Israel Weisung und gebot unseren Vätern, ihre Kinder das alles zu lehren,
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 damit das kommende Geschlecht davon erfahre, die Kinder späterer Zeiten; sie sollten aufstehen und es weitergeben an ihre Kinder,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 damit sie ihr Vertrauen auf Gott setzen, die Taten Gottes nicht vergessen und seine Gebote bewahren
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 und nicht werden wie ihre Väter, jenes Geschlecht voll Trotz und Empörung, das wankelmütige Geschlecht, dessen Geist nicht treu zu Gott hielt.
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 Die Söhne Efraims, Kämpfer mit Pfeil und Bogen, wandten den Rücken am Tag der Schlacht;
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 Gottes Bund hielten sie nicht, sie weigerten sich, seiner Weisung zu folgen.
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 Sie vergaßen die Taten des Herrn, die Wunder, die er sie sehen ließ.
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 Vor den Augen ihrer Väter vollbrachte er Wunder im Land Ägypten, im Gefilde von Zoan.
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 Er spaltete das Meer und führte sie hindurch, er ließ das Wasser fest stehen wie einen Damm.
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.	14 Er leitete sie bei Tag mit der Wolke und die ganze Nacht mit leuchtendem Feuer.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.	15 Er spaltete Felsen in der Wüste und gab dem Volk reichlich zu trinken wie mit Wassern der Urflut.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.	16 Er ließ Bäche aus dem Gestein entspringen, ließ Wasser fließen gleich Strömen.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.	17 Doch sie sündigten weiter gegen ihn, sie trotzten in der Wüste dem Höchsten.
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,	18 In ihrem Herzen versuchten sie Gott, forderten Nahrung für den Hunger.
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«	19 Sie redeten gegen Gott; sie fragten: «Kann uns denn Gott den Tisch decken in der Wüste?
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«	20 Zwar hat er an den Felsen geschlagen, sodass Wasser floss und Bäche strömten. Kann er uns auch Brot verschaffen und sein Volk mit Fleisch versorgen?»
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,	21 Das hörte der Herr und war voll Grimm; Feuer flammte auf gegen Jakob, Zorn erhob sich gegen Israel,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.	22 weil sie Gott nicht glaubten und nicht auf seine Hilfe vertrauten.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.	23 Dennoch gebot er den Wolken droben und öffnete die Tore des Himmels.
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:	24 Er ließ Manna auf sie regnen als Speise, er gab ihnen Brot vom Himmel.
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.	25 Da aßen die Menschen Wunderbrot; Gott gab ihnen Nahrung in Fülle.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.	26 Er ließ den Ostwind losbrechen droben am Himmel, führte in seiner Macht den Südwind herbei,
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:	27 ließ Fleisch auf sie regnen wie Staub, gefiederte Vögel wie Sand am Meer.
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.	28 Er ließ sie mitten ins Lager fallen, rings um Israels Zelte.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.	29 Da aßen alle und wurden satt; er hatte ihnen gebracht, was sie begehrten.
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,	30 Noch aber hatten sie ihre Gier nicht gestillt, noch war die Speise in ihrem Mund,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.	31 da erhob sich gegen sie Gottes Zorn; er erschlug ihre Führer und streckte die jungen Männer Israels nieder.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.	32 Doch sie sündigten trotz allem weiter und vertrauten nicht seinen Wundern.
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.	33 Darum ließ er ihre Tage schwinden wie einen Hauch und ihre Jahre voll Schrecken vergehen.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.	34 Wenn er dreinschlug, fragten sie nach Gott, kehrten um und suchten ihn.
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.	35 Sie dachten daran, dass Gott ihr Fels ist, Gott, der Höchste, ihr Erlöser.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,	36 Doch sie täuschten ihn mit falschen Worten und ihre Zunge belog ihn.
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.	37 Ihr Herz hielt nicht fest zu ihm, sie hielten seinem Bund nicht die Treue.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.	38 Er aber vergab ihnen voll Erbarmen die Schuld und tilgte sein Volk nicht aus. Oftmals ließ er ab von seinem Zorn und unterdrückte seinen Groll.
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.	39 Denn er dachte daran, dass sie nichts sind als Fleisch, nur ein Hauch, der vergeht und nicht wiederkehrt.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!	40 Wie oft haben sie ihm in der Wüste getrotzt, ihn gekränkt in der Steppe!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.	41 Immer wieder stellten sie ihn auf die Probe, sie reizten den heiligen Gott Israels.
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.	42 Sie dachten nicht mehr an seine mächtige Hand, an den Tag, als er sie vom Unterdrücker befreite,
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.	43 als er in Ägypten Zeichen tat und Wunder im Gefilde von Zoan:
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.	44 Er verwandelte ihre Flüsse und Bäche in Blut; sie konnten daraus nicht mehr trinken.
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.	45 Er schickte einen Schwarm von Fliegen, der fraß sie auf, ein Heer von Fröschen, das vertilgte sie.
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.	46 Ihre Ernte überließ er den Grillen und den Heuschrecken den Ertrag ihrer Mühen.
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.	47 Ihre Reben zerschlug er mit Hagel, ihre Maulbeerbäume mit Körnern aus Eis.
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.	48 Ihr Vieh überließ er der Pest und ihre Herden den Seuchen.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.	49 Er ließ die Glut seines Zorns auf sie los: Grimm und Wut und Bedrängnis, Boten des Unheils in Scharen.
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.	50 Er ließ seinem Zorn freien Lauf; er bewahrte sie nicht vor dem Tod und lieferte ihr Leben der Pest aus.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.	51 Er schlug in Ägypten alle Erstgeburt, in den Zelten Hams die Blüte der Jugend.
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.	52 Dann führte er sein Volk hinaus wie Schafe, leitete sie wie eine Herde durch die Wüste.
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.	53 Er führte sie sicher, sie mussten nichts fürchten, doch ihre Feinde bedeckte das Meer.
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.	54 Er brachte sie in sein heiliges Land, in die Berge, die er erwarb mit mächtiger Hand.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.	55 Er vertrieb die Völker vor ihnen, ließ in ihren Zelten die Stämme Israels wohnen und teilte ihnen ihr Erbteil zu.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.	56 Doch sie versuchten Gott und trotzten dem Höchsten; sie hielten seine Satzungen nicht.
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.	57 Wie ihre Väter fielen sie treulos von ihm ab, sie wandten sich ab wie ein Bogen, der versagt.
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.	58 Sie erbitterten ihn mit ihrem Kult auf den Höhen und reizten seine Eifersucht mit ihren Götzen.
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.	59 Als Gott es sah, war er voll Grimm und sagte sich los von Israel.
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.	60 Er verwarf seine Wohnung in Schilo, das Zelt, wo er unter den Menschen wohnte.
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.	61 Er gab seine Macht in Gefangenschaft, seine heilige Lade fiel in die Hand des Feindes.
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.	62 Er lieferte sein Volk dem Schwert aus; er war voll Grimm über sein Eigentum.
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.	63 Die jungen Männer fraß das Feuer; den jungen Mädchen sang man kein Brautlied.
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.	64 Die Priester wurden mit dem Schwert erschlagen; die Witwen konnten die Toten nicht beweinen.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.	65 Da erwachte der Herr wie aus dem Schlaf, wie ein Held, der betäubt war vom Wein.
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.	66 Er schlug seine Feinde zurück und gab sie ewiger Schande preis.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,	67 Das Zelt Josefs verwarf er, dem Stamm Efraim entzog er die Erwählung.
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.	68 Doch den Stamm Juda erwählte er, den Berg Zion, den er liebt.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.	69 Dort baute er sein hoch aufragendes Heiligtum, so fest wie die Erde, die er für immer gegründet hat.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,	70 Und er erwählte seinen Knecht David; er holte ihn weg von den Hürden der Schafe,
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.	71 von den Muttertieren nahm er ihn fort, damit er sein Volk Jakob weide und sein Erbe Israel.
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.	72 Er sorgte als Hirt für sie mit lauterem Herzen und führte sie mit klugen Händen.