A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 Poema de Asaf. Pueblo mío, escucha mi enseñanza, presta atención a las palabras de mi boca:
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 yo voy a recitar un poema, a revelar enigmas del pasado.
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 Lo que hemos oído y aprendido, lo que nos contaron nuestros padres,
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 no queremos ocultarlo a nuestros hijos, lo narraremos a la próxima generación: son las glorias del Señor y su poder, las maravillas que él realizó.
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 El dio una norma a Jacob, estableció una ley en Israel, y ordenó a nuestros padres enseñar estas cosas a sus hijos.
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 Así las aprenderán las generaciones futuras y los hijos que nacerán después; y podrán contarlas a sus propios hijos,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 para que pongan su confianza en Dios, para que no se olviden de sus proezas y observen sus mandamientos.
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 Así no serán como sus padres, una raza obstinada y rebelde, una raza de corazón inconstante y de espíritu infiel a Dios:
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 como los arqueros de la tribu de Efraím, que retrocedieron en el momento del combate.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 Ellos no mantuvieron su alianza con Dios, se negaron a seguir su Ley;
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 olvidaron sus proezas y las maravillas que les hizo ver,
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 cuando hizo prodigios a la vista de sus padres, en la tierra de Egipto, en los campos de Tanis:
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 abrió el Mar para darles paso y contuvo las aguas como un dique;
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.	14 de día los guiaba con la nube y de noche, con el resplandor del fuego.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.	15 Partió las rocas en el desierto y les dio de beber a raudales:
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.	16 sacó manantiales del peñasco, hizo correr las aguas como ríos.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.	17 Pero volvieron a pecar contra él y a rebelarse contra el Altísimo en el desierto:
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,	18 tentaron a Dios en sus corazones, pidiendo comida a su antojo.
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«	19 Hablaron contra Dios, diciendo: «¿Acaso tiene Dios poder suficiente para preparar una mesa en el desierto?
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«	20 Es verdad que cuando golpeó la roca, brotó el agua y desbordaron los torrentes; pero ¿podrá también darnos pan y abastecer de carne a su pueblo?».
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,	21 El Señor, al oírlos, se indignó, y un fuego se encendió contra Jacob; su enojo se alzó contra Israel,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.	22 porque no creyeron en Dios ni confiaron en su auxilio.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.	23 Entonces mandó a las nubes en lo alto y abrió las compuertas del cielo:
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:	24 hizo llover sobre ellos el maná, les dio como alimento un trigo celestial;
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.	25 todos comieron en pan de ángeles, les dio comida hasta saciarlos.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.	26 Hizo soplar desde el cielo el viento del este, atrajo con su poder el viento del sur;
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:	27 hizo llover sobre ellos carne como polvo y pájaros como arena del mar:
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.	28 los dejó caer en medio del campamento, alrededor de sus carpas.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.	29 Ellos comieron y se hartaron, pues les dio lo que habían pedido;
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,	30 pero apenas saciaron su avidez, cuando aún estaban con la boca llena,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.	31 la ira de Dios se desató contra ellos: hizo estragos entre los más fuertes y abatió a lo mejor de Israel.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.	32 A pesar de todo, volvieron a pecar y no creyeron en sus maravillas;
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.	33 por eso él acabó sus días como un soplo, y sus años en un solo instante.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.	34 Cuando los hacía morir, lo buscaban y se volvían a él ansiosamente;
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.	35 recordaban que Dios era su Roca, y el Altísimo, su libertador.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,	36 Pero lo elogiaban de labios para afuera y mentían con sus lenguas;
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.	37 su corazón no era sincero con él y no eran fieles a su alianza.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.	38 Pero él, que es compasivo, los perdonaba en lugar de exterminarlos; una y otra vez reprimió su enojo y no dio rienda suelta a su furor:
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.	39 sabía que eran simples mortales, un soplo que pasa y ya no vuelve.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!	40 ¡Cuántas veces lo irritaron en el desierto y lo afligieron en medio de la soledad!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.	41 Volvían a tentar a Dios y a exasperar al Santo de Israel,
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.	42 sin acordarse de lo que hizo su mano, cuando los rescató de la opresión.
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.	43 Porque él hizo portentos en Egipto y prodigios en los campos de Tanis;
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.	44 convirtió en sangre sus canales, y también sus ríos, para que no bebieran;
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.	45 les mandó tábanos voraces y ranas que hacían estragos.
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.	46 Entregó sus cosechas al pulgón y el fruto de sus trabajos a las langostas;
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.	47 destruyó sus viñedos con el granizo y sus higueras con la helada;
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.	48 desató la peste contra el ganado y la fiebre contra los rebaños.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.	49 Lanzó contra ellos el ardor de su enojo, su ira, su furor y su indignación –un tropel de mensajeros de desgracias–
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.	50 dando así libre curso a su furor; no los quiso librar de la muerte, hizo que la peste acabara con sus vidas.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.	51 Hirió a los primogénitos de Egipto, a los hijos mayores de la tierra de Cam;
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.	52 sacó a su pueblo como a un rebaño, y los guió como a ovejas por el desierto:
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.	53 los condujo seguros y sin temor, mientras el Mar cubría a sus adversarios.
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.	54 Los llevó hasta su Tierra santa, hasta la Montaña que adquirió con su mano;
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.	55 delante de ellos expulsó a las naciones, les asignó por sorteo una herencia e instaló en sus carpas a las tribus de Israel.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.	56 Pero ellos tentaron e irritaron a Dios, no observaron los preceptos del Altísimo;
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.	57 desertaron y fueron traidores como sus padres, se desviaron como un arco fallido.
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.	58 Lo afligieron con sus lugares de culto, le provocaron celos con sus ídolos:
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.	59 Dios lo advirtió y se llenó de indignación, y rechazó duramente a Israel.
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.	60 Abandonó la Morada de Silo, la Carpa donde habitaba entre los hombres;
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.	61 entregó su Fortaleza al cautiverio, su Arca gloriosa en manos del enemigo
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.	62 Entregó su pueblo a la espada, se enfureció contra su herencia;
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.	63 el fuego devoró a sus jóvenes, y no hubo canto nupcial para sus vírgenes;
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.	64 sus sacerdotes cayeron bajo la espada, y sus viudas no pudieron celebrar el duelo.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.	65 Pero el Señor se levantó como de un sueño, como un guerrero adormecido por el vino:
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.	66 él hirió al enemigo con la espada, le infligió una derrota completa.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,	67 Rechazó a los campamentos de José y no eligió a la tribu de Efraím:
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.	68 eligió a la tribu de Judá, a la montaña de Sión, su predilecta.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.	69 Construyó su Santuario como el cielo en lo alto, como la tierra, que cimentó para siempre;
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,	70 y eligió a David, su servidor, sacándolo de entre los rebaños de ovejas.
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.	71 Cuando iba detrás de las ovejas, lo llamó para que fuera pastor de Jacob, su pueblo, y de Israel, su herencia;
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.	72 él los apacentó con integridad de corazón y los guió con la destreza de su mano.