A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 Intellectus Asaph. Ut quid, Deus, repulisti in finem, iratus est furor tuus super oves pascuæ tuæ ?
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hæreditatis tuæ, mons Sion, in quo habitasti in eo.
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 Leva manus tuas in superbias eorum in finem : quanta malignatus est inimicus in sancto !
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 Et gloriati sunt qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ ; posuerunt signa sua, signa :
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 exciderunt januas ejus in idipsum ; in securi et ascia dejecerunt eam.
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Incenderunt igni sanctuarium tuum ; in terra polluerunt tabernaculum nominis tui.
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul : Quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra.
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 Signa nostra non vidimus ; jam non est propheta ; et nos non cognoscet amplius.
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 Usquequo, Deus, improperabit inimicus ? irritat adversarius nomen tuum in finem ?
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 Ut quid avertis manum tuam, et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem ?
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Deus autem rex noster ante sæcula : operatus est salutem in medio terræ.
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Tu confirmasti in virtute tua mare ; contribulasti capita draconum in aquis.
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 Tu confregisti capita draconis ; dedisti eum escam populis Æthiopum.
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Tu dirupisti fontes et torrentes ; tu siccasti fluvios Ethan.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Tuus est dies, et tua est nox ; tu fabricatus es auroram et solem.
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 Tu fecisti omnes terminos terræ ; æstatem et ver tu plasmasti ea.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Memor esto hujus : inimicus improperavit Domino, et populus insipiens incitavit nomen tuum.
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Ne tradas bestiis animas confitentes tibi, et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 Respice in testamentum tuum, quia repleti sunt qui obscurati sunt terræ domibus iniquitatum.
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 Ne avertatur humilis factus confusus ; pauper et inops laudabunt nomen tuum.
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 Exsurge, Deus, judica causam tuam ; memor esto improperiorum tuorum, eorum quæ ab insipiente sunt tota die.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum : superbia eorum qui te oderunt ascendit semper.
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.