A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 Salmo di Asaf CERTAMENTE Iddio è buono ad Israele, A quelli che son puri di cuore.
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Ora, quant’è a me, quasi che incapparono i miei piedi; Come nulla mancò che i miei passi non isdrucciolassero.
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 Perciocchè io portava invidia agl’insensati, Veggendo la prosperità degli empi.
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 Perciocchè non vi sono alcuni legami alla lor morte; E la lor forza è prosperosa.
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 Quando gli altri uomini sono in travagli, essi non vi son punto; E non ricevono battiture col rimanente degli uomini.
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 Perciò, la superbia li cinge a guisa di collana; La violenza li involge come un vestimento.
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Gli occhi escono loro fuori per lo grasso; Avanzano le immaginazioni del cuor loro.
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Son dissoluti, e per malizia ragionano di oppressare; Parlano da alto.
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 Mettono la lor bocca dentro al cielo, E la lor lingua passeggia per la terra.
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 Perciò, il popolo di Dio riviene a questo, Veggendo che l’acqua gli è spremuta a bere a pien calice,
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 E dice: Come può essere che Iddio sappia ogni cosa, E che vi sia conoscimento nell’Altissimo?
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Ecco, costoro son empi, e pur godono pace e tranquillità in perpetuo; Ed accrescono le lor facoltà.
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Indarno adunque in vero ho nettato il mio cuore, Ed ho lavate le mie mani nell’innocenza.
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 Poichè son battuto tuttodì, Ed ogni mattina il mio gastigamento si rinnuova
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Se io dico: Io ragionerò così; Ecco, io son disleale inverso la generazione de’ tuoi figliuoli.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Io ho adunque pensato di volere intender questo; Ma la cosa mi è parsa molto molesta.
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 Infino a tanto che sono entrato ne’ santuari di Dio; Ed ho considerato il fine di coloro.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Certo, tu li metti in isdruccioli; Tu li trabocchi in ruine.
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Come sono eglino stati distrutti in un momento! Come son venuti meno, e sono stati consumati per casi spaventevoli!
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 Son come un sogno, dopo che l’uomo si è destato; O Signore, quando tu ti risveglierai, tu sprezzerai la lor vana apparenza
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 Quando il mio cuore era inacerbito, Ed io era punto nelle reni;
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 Io era insensato, e non aveva conoscimento; Io era inverso te simile alle bestie.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Ma pure io sono stato del continuo teco; Tu mi hai preso per la man destra.
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.	24 Tu mi condurrai per lo tuo consiglio, E poi mi riceverai in gloria;
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?	25 Chi è per me in cielo, fuor che te? Io non voglio altri che te in terra.
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.	26 La mia carne ed il mio cuore erano venuti meno: Ma Iddio è la rocca del mio cuore, e la mia parte in eterno.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.	27 Perciocchè, ecco, quelli che si allontanano da te periranno; Tu distruggerai ogni uomo che fornicando si svia da te.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.	28 Ma quant’è a me, egli mi è buono di accostarmi a Dio; Io ho posta nel Signore Iddio la mia confidanza, Per raccontar tutte le opere sue