A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 Intelletto di Asaf (ovver, secondo alcuni, ammaestramenti di Asaf). Il perchè, Iddio, mi hai tu sospinto in fine; adirato è il tuo furore sopra le pecore della tua pastura?
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Ricordati della tua congregazione, la qual possedesti da principio. Ricomprasti la bacchetta della [tua] eredità; il monte di Sion nel quale abitasti.
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 Leva le tue mani contra loro superbia nella fine; quanta malignità ha fatto l'inimico contra il santo!
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 E quelli che ti hanno odiato si sono gloriati, in mezzo della tua solennità. Posero li suoi segni,
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 e non conobbero, come nell' esito sopra all'alto (tempio).
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 E tagliorono le sue porte con le scuri, come si fa nelle selve le legne; nella scure e mannaia dissiporono quelle.
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Col fuoco abbruciorono il tuo santuario; in terra maculorono il tabernacolo del tuo nome.
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Dissero nel suo cuore, insieme loro parentato: facciamo cessare dalla terra tutti i giorni festivi di Dio.
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 Non abbiamo veduti li nostri segni, già non è profeta; e più non ci conoscerà.
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 Insino quando, Iddio, improperarà l' inimico; provoca ad ira l'avversario il nome tuo in fine?
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 Il per che rimuovi la tua mano, e la destra tua, dal tuo petto nella fine?
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Ma Iddio, nostro re inanzi il mondo, operò la salute in mezzo della terra.
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Nella tua virtù confirmasti il mare; contribulasti li capi de' draconi nell' acque.
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 Tu spezzasti il capo del dracone; (per che) destilo in cibo alli popoli di Etiopia.
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Tu spezzasti le fontane e li torrenti; tu seccasti li fiumi di Etan.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Tuo è il dì, e tua è la notte; tu facesti l' aurora e il sole.
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 Tu facesti tutti gli termini della terra; la estate e il verno, tu formasti quelli.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Ricòrdati di questo: nemico, egli ha improperato al Signore; e il popolo insipiente ha incitato il tuo nome.
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Non dare l' anime delli tuoi confitenti alle bestie; e non ti dimenticare nella fine dell' anime de' tuoi poveri.
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 Risguarda nel tuo testamento; per che sono riempiuti quelli che sono oscurati della terra, nelle case della iniquità.
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 Non si parta da te l'umile, fatto confuso; il povero e bisognoso lodaranno il tuo nome.
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 Lèvati, Iddio, giudica la tua cagione; arricòrdati delli tuoi improperii, di quelli che sono fatti tutto il giorno dall' insipiente.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Non ti dismenticare le voci de' tuoi nemici; la superbia di quelli, che ti hanno in odio, monta sempre.
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.