A zsoltárok könyve 50

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig.	1 Psalmus. Asaph. Deus deorum, Dominus, locutus est et vocavit terram a solis ortu usque ad occasum.
2 Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.	2 Ex Sion speciosa decore Deus illuxit,
3 Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg.	3 Deus noster veniet et non silebit: ignis consumens est in conspectu eius, et in circuitu eius tempestas valida.
4 Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:	4 Advocabit caelum desursum et terram discernere populum suum:
5 »Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«	5 “ Congregate mihi sanctos meos, qui disposuerunt testamentum meum in sacrificio ”.
6 Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet.	6 Et annuntiabunt caeli iustitiam eius, quoniam Deus iudex est.
7 »Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok.	7 “ Audi, populus meus, et loquar, Israel, et testificabor adversum te: Deus, Deus tuus, ego sum.
8 Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.	8 Non in sacrificiis tuis arguam te; holocausta enim tua in conspectu meo sunt semper.
9 Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat.	9 Non accipiam de domo tua vitulos neque de gregibus tuis hircos.
10 Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben.	10 Quoniam meae sunt omnes ferae silvarum, iumentorum mille in montibus.
11 Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém.	11 Cognovi omnia volatilia caeli; et, quod movetur in agro, meum est.
12 Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.	12 Si esuriero non dicam tibi; meus est enim orbis terrae et plenitudo eius.
13 Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét?	13 Numquid manducabo carnes taurorum aut sanguinem hircorum potabo?
14 Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;	14 Immola Deo sacrificium laudis et redde Altissimo vota tua;
15 Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«	15 et invoca me in die tribulationis: eruam te, et honorificabis me ”.
16 A bűnöshöz azonban így szól az Isten: »Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet?	16 Peccatori autem dixit Deus: “ Quare tu enarras praecepta mea et assumis testamentum meum in os tuum?
17 Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat.	17 Tu vero odisti disciplinam et proiecisti sermones meos retrorsum.
18 Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél.	18 Si videbas furem, currebas cum eo; et cum adulteris erat portio tua.
19 Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt.	19 Os tuum dimittebas ad malitiam, et lingua tua concinnabat dolos.
20 Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé.	20 Sedens adversus fratrem tuum loquebaris et adversus filium matris tuae proferebas opprobrium.
21 Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.	21 Haec fecisti, et tacui. Existimasti quod eram tui similis. Arguam te et statuam illa contra faciem tuam.
22 Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!	22 Intellegite haec, qui obliviscimini Deum, ne quando rapiam, et non sit qui eripiat.
23 Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«	23 Qui immolabit sacrificium laudis, honorificabit me; et, qui immaculatus est in via, ostendam illi salutare Dei ”.